Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Művészettörténet - Szabó Tamás: Joó mester legjelesebb alkotása - Zsótér Andor portréja. Új adatok tükrében a Joó família és a barokk kori rajzok adományozója
Szabó Tamás Joó Ferenc legjelesebb alkotása Az akadémián Joó Ferenc valójában 19 éves, amikor 1840. december 3-án beiratkozott a bécsi császári és királyi (K.K. Academische Malerund Bildhauer Schule) akadémiára (Szögi 2013, 336), noha a szegedi kiadványok egy téves szakirodalmi közlés alapján az 1841-es évet jelölik (Fleischer 1935, 55; Apró 1980, 7). Sajnálatosan nem csupán tolihibák az utókornak Joó Ferencet (is) érintő egyéb „színes állításai": „A festés elemeit 1832-ben Vastag János híres szegedi festőtől, Vastag György nagybátyjától tanulta, aki híres rajztanár is volt és 1832-ben [11 évesen?] Bécsbe költözött udvari festőnek." „Atyja [!] - látva tehetségét - anyagilag támogatta [?] abban, hogy a bécsi Kunst Academien folytathatta tanulmányait." „Joó Ferkó vidám legény volt, szerette a társaságot és a jó bort. A szülői [anyai] aggódás Szegedről jött forintjai hamar a bécsi kiskocsmákba vándoroltak" (Czimer 1929,173; Habermann 1992,128; Apró 1980, 7). — Az ellentmondásokat jól példázza két dátum: a barát, Vastag János 1821-ben született; Joó Ferenc apja 1836-ban hunyt el. A bécsi osztálynaplóban ez olvasható: „p. 322. December 3. [1 ]840.]oó Franz,gebürtig aus Szegedin in Ungarn 17Jahr alt, katholisch, wohnt auf der Wieden No. 7. der Vater Stephan Joó ist Kaufmann." Azaz: „322. oldal, december 3. [1J840. Joó Ferenc szegedi születésű, Magyarországról, 17 [19] éves, katolikus, a Wieden 7. szám alatt lakik, apja Joó István kereskedő.’44 A bejegyzett életkornál számításba kell venni, hogy a hallgatók korát többnyire hozzávetőlegesen vagy bemondásra írták be, így plusz-mínusz egy-két év eltérés lehetséges a keresztelési anyakönyvek számaihoz képest. Ám tény, amíg a matrikulában 17 évesnek írják, Fleischer 18 évesnek. — Megtalálható a naplóban a szintén akadémiai diáktárssá lett „tanító mester", Vastag János neve is az 1841. november 12-i beiratkozásnál, aki rövid egy éven belül követte barátjátaz akadémiára. „Joo/Jóó Franz" 1840 telén először az elemi rajziskola („Elementarschule”) diákja az 1839 és 1846 közötti akadémiai tagozatok 44 Schülerlisten Band 7. Protokoll der die K.k. Akademie der bildenden Künste frequentierenden Schüler von Jahre 1796-1850. [A bécsi császári és királyi akadémiát látogató tanulók névsorai 1797-től 1850-ig.] -Wien, Archiv der Akademie der bildenden Künste, Sign. 7. p. 322; Sign. 41 Уг. p. 18; Sign. 38. Tab. 11. névsora szerint. A képzésekre a hallgatók további szakok közül választhattak, úgymint: „építészeti iskola", „virágfestészet”, „gravírozás", „rézmetsző-iskola”, „tájképfestészet”, „történeti festészet”, „manufaktúra-rajzolás" és „Mezzotinto-iskola" (árnyékolt rézmetszet). Nincs részletező forrás Joó Ferencnek a Bécs IV. kerületi Wieden városrészében - a déli városfalon kívül - töltött mindennapjairól. Az akadémiai naplóbejegyzés szerinti 7-es számjelzésű „konskripciós” ház közelebbről nem meghatározható az egykori külvárosi negyedben. A szegedi ifjú megélhetését a szűkös anyagi keretek bizonyosan megszabták. Általában a növendékeknek az akadémiára járás mellett dolgozni is kellett a létfenntartásért - erről egy korábbi, illetve az 1840. évi akadémiai társ, Kovács Mihály ír a visszaemlékezésében. Az ifjú diákok olykor egy-egy „jótevő úri családnál" laktak vagy egy mester műhelyében, besegítve annak munkájába, cserébe „szállást, kosztot és egy oly fizetést” kaptak, így magukat „tisztességgel kiruházhatták”. Kezdetben az akadémiába járásra a munka mellett napi két órát tudtak fordítani, később már fél napot is. Előfordult, hogy kölcsönt kellettfelvenni a szállásadójuktól (Petercsák 1992, 26; Meller 1905,21-26). 1841 májusában Joó Ferenc átiratkozott az antik műveket másoló történelmi festészet (Historische Zeichenkunst) szakra. A fiatalember neve itt az 1834- 1843 közötti résztvevőknévsorában (tab. 11) található. Professzora Leopold Kupelwieser (1796-1862) volt, az osztrák művészeti életben köztiszteletnek örvendő hírneves festőmester. Tanulmányozva az akadémiai anyakönyvekben a további bejegyzéseket, nyomon követhető, hogy „Jóó Franz” mikor, hol töltött szemesztert és milyen minősítést szerzett. így 1841-ben nyári tanfolyamra (Sommerkurs-ra) járt- ahol nem kapott jegyet. Még ebben az évben a tájképfestészeti szakosztályon Joseph Mössmer (1780-1845) fölügyelete alá kerülttóalmási Brodszky Sándorral (1819-1901) együtt (Lyka 1942a, 204). 1843-ban pedig téli tanfolyamot teljesített (Winterkurs-t), ahol 2-es eredménnyel végzett.45 * 45 A bécsi császári és királyi akadémiát látogató tanulók névsora 1797-től 1850-ig. 7-es jelzet. — Külön hálás köszönet dr. Buzási Enikő művészettörténésznek a kijegyzésekért és fotódokumentálásért, továbbá Éva Schober levéltárosnaka szöveg és az érdemjegyek értelmezéséért; valamint Jávor Anna művészettörténésznek 246
