Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Köszöntők, megemlékezések
Bárkányi Ildikó köszöntése hatvanadik születésnapján Szűcs Judit Kedves Testvérek a múzeum ügy szolgálatában! Akkor most ezeregy tennivalónk és gondjaink közben megállunk egy pillanatra az éppen születésnapos kollégánk köszöntésére. Tehetjük ezt egy olyan néprajzos-muzeológussal, aki kutyahűséggel és polgári tartással végezte és végzi ezt a nem könnyű szolgálatot. Itt be is fejezhetném a köszöntést, mert ebben a mondatban személyiségének lényege benne van. De engedjétek meg, hogy az első hozzá fűződő élményemmel folytassam! Első találkozásunk, megismerkedésünk nevezetes alkalomhoz és helyhez kötődik. Györffy István születésének századik évfordulóján a Karcagon kavargó tömegből elém állt egy tip-top fiatal nő, udvariasan bemutatkozott, és ennek részeként elmondta, hogy ő az, aki nem ment Csongrádra néprajzosnak és igazgatónak... Ekkor még Budapesten dolgozott. Majd (kétszeres családi elkötelezettségtől is motiválva) a szegedi Móra Ferenc Múzeum néprajzos állására pályázott, amit meg is kapott, így 1986-tól a csongrádi múzeum néprajzosaként napjainkig - 2010-től, nyugdíjba menetelemtől ritkábban érkezve - mindig barátilag, figyelmesen, segítőkészen fogadott. (A 21. század első éveiben kedves akkori igazgatónk úgy döntött - és ezt Ildikó mondta el - hogy ő mostantól nem főnököm. Én pedig harciasán közöltem, hogy már pedig te nekem néprajzos főnököm vagy...) Az 1962-től 2012-ig működő megyei múzeumi szervezetben szerezte meg munkahelyi gyakorlatát Trogmayer Ottó megyei múzeumigazgatói, Juhász Antal osztályvezetői, igazgatóhelyettesi irányítása mellett. 1991-től, már 27 év óta a Néprajzi Osztályvezetője. Talán nem is egyszer le akart mondani erről a tisztségéről. Ennek - emlékezetem szerint - több oka (igényessége, önkritikus hozzáállása, hirtelen kifáradás) is volt. Lemondását az éppen akkori főnökei nem fogadták el. Az utóbbi években igazgatóhelyettesként dolgozik. Tudományos, majd általános igazgatóhelyettesi beosztásait nem tőle tudtam meg. Nem dicsekedett velük, nem pózol(t) ezekben a beosztásokban. E tisztségekkel járó gondjait először - mások tanácsát is kérve - önkritikusan elemzi, majd ezután cselekszik, ha szükséges, ahogy beszélgetéseink során tapasztaltam. Múzeumi munkája kezdetétől huszonhét évet töltött el a megyei szervezetben beosztott néprajzosként és osztályvezetőként. Juhász Antal után a megye városai kisebb, nagyobb múzeumai néprajzi anyagának, ugyanígy a helytörténeti gyűjteményeknek is gazdája (nőies figyelmességével gazdasszonya) lett. Ezt a megyében gondolkodást 2013 után, az elmúlt 5 évben is megtartotta. (Ezt biztosan nemcsak Csongrád városában tapasztalhattuk. Múzeumi utódaimnak adott összefüggésben hirtelen mondtam, hogy amíg Ildikó a múzeumban dolgozik, mondhatni, amíg él, addig a megyében, és helytörténeti gyűjteményekben gondolkodás biztosítva van. Most azt teszem hozzá, hogy bízom benne, utódai is folytatják ezt a hozzáállást. Ebben a megtartásban, az azonos célú, profikkal dolgozó múzeumok, és a többségében amatőrök lelkesedéséből létrejött és működő helytörténeti gyűjtemények kötődésében az ilyen beosztású embereknek, mint ő, meghatározó szerepe van. Ebben a munkában, a hozzá tartozó szemlélet alakításában, majd megtartásában a Csongrád megyei Honismereti Szövetségben - az ország egyik, ha nem a legjobb szervezetében - mindkét fél ebben a „szövetségben” egymást erősítve 15
