Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Néprajz - Vukov Anikó Veronika: Népi gyógyászati adatok a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattárában III.
Vukov Anikó Veronika Népi gyógyászati adatok a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattárában III. Emberek és háziállatok népi gyógyítása (adattári szám: 968-87) Keletkezés éve: 1987 Szerző: Komoly (Kochan) Pál Komoly (Kochan) Pál a Csongrád megyei szlovákok néprajzának ismert gyűjtője:... munkáját őrzi a Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattára. Munkásságát Bogdán Lajos írása alapján ismertetem: Komoly Pál (1914-1999) Pitvaroson született, nyolcgyermekes szlovák szegényparaszt családban. Eredeti neve Kochan volt. AII. világháború idején őt is besorozták. Szerencséjére 1942 decemberében szabadságra jött, s mivel a visszavonulás miatt alakulatához nem tudott visszamenni, ideiglenesen szülőfaluja elöljáróságához osztották be szociális előadónak. Időközben elvégezte a polgári iskolát, ekkor változtatta meg nevét Komolyra. Ezután közigazgatási pályán, majd 1957-től a Csongrád Megyei Levéltárban dolgozott, innen ment főelőadóként nyugdíjba 1977-ben. A levéltári munkát ezt követően sem hagyta abba, nyugdíjasként újabb húsz évig Szeged város irattárosa volt. Szlovákul és magyarul is anyanyelvi szinten beszélt, mindkét nép hagyományait, kultúráját jól ismerte. Az életnek szinte minden területén talált magának feldolgozásra való témát, azonban elsősorban a néprajz, a helytörténet foglalkoztatta. Sokat írt szülőfaluja szlovák hagyományairól, ezeket a témákat gyűjtötte össze a Csongrád Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában 1992-ben megjelent, Pitvarosi tanulmányok című kötetében. Csaknem másfélszáz cikket és tanulmányt írt, jelentős részük néprajzi pályázati anyagként szerepel a szegedi Móra Ferenc Múzeum Néprajzi Adattárában. Újságcikkeinek száma több mint háromszáz, (a Csongrád megyei Hírlapban, a Délmagyarországban, illetve szlovákul a L’udové novinyban jelentek meg). Tevékeny, gazdag munkásságát szülőfaluja 1996-ban a díszpolgári cím adományozásával ismerte el (Bogdán 2011). A jelen tanulmányban bemutatott Emberek és háziállatok népi gyógyítása szlovák nyelven (Ludové Песете l’udí a domácich zvierat), magyar és német rezümével jelent meg 1993-ban (Komoly 1993). Ember- és állatgyógyászattal foglalkozó munkája bevezetőjében a tanyai és falusi emberek életébe, világképébe nyújt rövid betekintést: miért fordultak a gyógynövényekhez, „házi gyógymódokhoz, kuruzslásokhoz, hiedelmekhez"? A szerző egyfajta „megértő” álláspontot fogalmaz meg, melyben tájékoztatja olvasóját az egykori egészségügyi lehetőségekről: „Úgy hitték, hogy a jó isten, a mindenható, amikor megteremtette a világot, szép természetet, gondoskodott arról is, hogy az embernek legyen mivel táplálkozni és betegségükben mivel gyógyítani. Az emberi betegség leküzdése mindig gondot okozott a családban. A falusi ember a városiakkal szemben hátrányosabb helyzetben voltak, és magukra voltak utalva, ezért falun ismertebbek voltak a különféle házi gyógymódok, gyógyszerek és kuruzslások mellett a különféle házi gyógymódok is”. A gyógyító ember tevékenységét, tudásának hagyományozódását mutatja be, majd a szlovákság népi orvoslási hagyományaira tér rá, melyek között a legismertebb gyógynövények szlovák elnevezéseit közli. Ezután egyik adatközlőjét idézve konkrét példákat hoz a ráolvasások alkalmaira és szövegeire. Az „Emberek gyógyítása” című fejezetben az aláhúzott betegségnevekhez rendeli hozzá a gyógymódokat. A 'ráolvasást' is így, külön aláhúzva tárgyalja, itt a ráolvasás szövegét és a kórformát ismerteti. Az „Állatok gyógyítása” fejezetben szintén a betegségekhez rendelve olvashatjuk a gyógymódokat, de közöttük külön tárgyalja a tályoggyökérrel kapcsolatos eljárásokat, valamint a szappanfőzést, melyet az állattetemek felhasználási lehetőségeként mutat be. Adatait 31 adatközlőtől gyűjtötte, akiknek nevét a szövegben zárój elben tüntette fel, a tőlük közölt népi gyógyászati adatok mellett. A tanulmány végén adatközlőiről bővebb információval is szolgált: itta nevükön kívül felsorolja a születési évet és helyet csakúgy, mint a jelenlegi lakhelyet. A kéziratban szereplő elnevezések - kórformát, gyógynövényt vagy gyógymódot jelölve - gyakran különböző változatokban (köznyelvi, tájnyelvi, szinonima, orvosi) jelennek meg. Ezekben az esetekben segítem az olvasót a tájékozódásban: 138
