Bárkányi Ildikó - Lajkó Orsolya, F. (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2018. Új folyam 5. (Szeged, 2018)
Történettudomány - Máté Zsolt: A szegedi Szent György-templom és a Tornyos Iskola
Máté Zsolt A szegedi Szent György-templom és a Tornyos Iskola történetéből is mód nyílt az eredeti templomra vonatkozó visszakövetkeztetésekre. Lényegében a konzisztens összefüggések alapján eljutottunk a különböző időkből származó térképi ábrázolások értelmezéséhez, és georeferenciák révén a mai térképészeti helymeghatározáshoz. Ezek az ismeretek nem cáfolták meg, csak módosították a korábbi kutatások eredményeit. Pontosították azt, hogy a templom mely részei tűntek el, illetőleg a 18-19. századi átépítések mely részeit és milyen módon foglalták magukba. Világossá vált, hogy a 19. századi iskola már középkori építészeti részletek látványát nem tartalmazta, ami szerkezeti részlet - leginkább a toronyban - fennmaradhatott, azt az 1905. évi bontás érzéketlenül eltüntette. Az iskola homlokzati rendszere 18. századi templom jelleget őrzött meg, 19. századi módosításokkal. Anyagi nyomokat a kőtárban lévő és nem egészen biztos provenienciájú faragványokon kívül egyedül az 1981. évi leletmentő ásatási azonosítástól remélhettünk. De kérdésként merült fel, hogy a rajz igazolja vagy cáfolja a térképészeti következtetéseket, illetve tartalmaz-e többlet információt, igazodási pontot? Nos, ebben az utolsó vonatkozásban a várakozást felülmúlta. A feltárás a Tornyos Iskola fiú részlegének utolsó, keleti traktusának alapfalait is föltárta. Ennek korábban, amikor a templomra irányult az érdeklődés fókusza, különös jelentőséget nem tulajdonítottak. Most viszont, amikor a templom történetéhez a romok utóéletét is, mint fogódzót vettük szemügyre, a szerepe felértékelődött. Az alapfalak jól illeszkednek a georeferált térképen más úton valószínűsített helyükhöz. Igazolják, hogy a mai térképen jól és pontosan lokalizáltuk a templom helyét. Sőt, arra az állandóan felbukkanó zavarra is választ adnak, hogy t. i. a templom maradvány mérete csak kompromisszumok árán volt azonosítható a nevezetes 17x17 m-rel. Valójában a szélessége a különféle térképek léptékskálája alapján inkább a 16 m-hez közelített. Nos, Horváth Ferenc rajzán 15,60 körüli méret olvasható le. A fiúk keleti traktusa az alapozás szerint cca. 6,50 méter. Persze a legizgalmasabb kérdés még hátra volt. A megtalált pilléralapozás vajon valóban illeszkedik-e a Cs. Sebestyén féle rekonstrukcióhoz, illetőleg a térképészeti következtetések igazolják-e az megállapítást, hogy a pilléralap a templomhoz tartozott? Horváth Ferenc az ásatásra visszaemlékező levelében (2018.09.05.] azt írta: „A Zubau [értsd: iskola hozzáépítés; megjegyzés tőlem] alapozása malterba ágyazott, többnyire töredék téglákból áll [az alapfalak szélessége mindenütt 140 cm], közöttük néha terméskő-darabokkal. A két »pilléralapozást« (?) nagy terméskövekből rakták. Az iskola építéskor hozzátoldott keleti »fiúk részét« É-D-i irányban kettéválasztó fal alapozásakor a gótikus templom (Marsigli alaprajz) egyik támpillérét - mivel az iránynak megfelelt, kicsit megfaragva - beépítették az új alapba. [...] a Marsigli alaprajz déli hosszanti falának első (keleti) támpillérével azonosítottam az iskolabelsőben előkerült négyzetes (110x95 cm) terméskő alapozást, amit a gótikus átalakítás alkalmával az egyik támpillér alapjának léptethettek elő. Úgy gondoltam, ez lehetett a háromhajós templom déli oldalhajóját elválasztó pillérek egyike." Ahhoz kétség nem fér, hogy Horváth Ferenc középkori terméskő alapozást azonosított. Az ásatási alaprajza alapján a térképi rekonstrukciómba beemelt alapozás rajza azonban nem érintette a CS. Sebestyén-féle rekonstrukciót. A módszerbe 1-2 méteres hiba belefér, hiszen a vizsgálat során a mai technikához képest bizonytalan mérési és rajzolási módszerekkel készült térképeket használtunk fel. De meg kellett állapítanunk, hogy nem mérési hibáról van szó. Cs. Sebestyén a rajzán mintegy fél méter kiülésű támpilléreket ábrázolt. (13. ábra] A fél méter kiülésű támpillérek legfeljebb barokk lizénák (falsávok) lehetnek. A gótikus támpillér ennek a többszöröse. A gótikus pillérek alul nagyobb kiülésűek, 2 méter körüliek vagy még nagyobbak. Ez a Borbély-térképen ábrázolt szentélyrajzon is karakteresen látszik. (4. ábra) Ha Cs. Sebestyén rekonstrukciós rajzán a támpilléreket a reális (cca. 2m) kiülésűre korrigáljuk, a Horváth Ferenc által azonosított támpillér alapozás - a térképek és a georeferálás pontosságát tekintve - meglepően jól illeszkedik a rekonstrukcióba. Q. e. d. (Quod erat demonstrandum. - latin: Ami bizonyítandó volt.) 103
