Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Litauszki Zoltán Minek nevezzelek?" Egy gyakori tárgytípus középkori temetőinkből és kincsleleteinkből Ő is úgy vélte, hogy a tatárjáráskori gyűrűk feje kisebb, ezért a rajzolataik is elnagyoltabbak. Gyakori a körirat, mely a 13. század első felében keret nélkül, a század utolsó harmadában már vonalas keretbe foglalva tűnik fel. Majd a 14. században a gyűrűk feje jelentősen megnő, eltűnik a körirat és a vésett díszítés a fej teljes felületét kitölti, mely lehetőséget ad a cizellált kidolgozásra (Hatházi 2004,93; Uő 2005b, 74]. A Nagytőke 11. lelőhely, Sipos-halmon végzett terepbejárás során talált liliomos díszítésű öntött bronzgyűrű kapcsán foglalkozott a tárgy típussal Türk Attila. Munkájában összegyűjtötte a hasonló vésetű gyűrűket és röviden áttekintette a kutatástörténetüket is (Türk 2001,379-392). Legutóbb jelen cikk szerzője foglalkozott a dél-alföldi régióban az Árpád-korra és a késő középkorra keltezhető pecsétgyűrűkkel egy szakdolgozat keretében. Ez a munka az anyagy- gyűjtésen túl összefoglalta eddigi ismereteinket. Fő témája a Lovag Zsuzsa által kidolgozott eredeti tipológia újragondolása és kibővítése volt. Ennek eredményeképp új típusokat és altípusokat sikerült elkülöníteni, valamint az eredeti problematika néhány kérdésére választ találni és persze még több új kérdést felvetni (Litauszki 2012). A török korra keltezhető gyűrűkkel ifjabb Fehér Géza és Gerelyes Ibolya foglalkozott behatóan (Fehér 1959,191-196, XXIV-XXVI. tábla; Uő 1963, 231-233,1-3. ábra; Gerelyes 1994, 28-30, 12-14. kép; Uő 2010,788-789,6. ábra). Viszonylag kevés van belőlük, előkerülési körülményeik zavarosak, régészeti szempontból csak bizonyos fenntartásokkal kezelhetők. Főként magángyűjteményekből kerültek múzeumba, de legalább nagyrészt a lelőhely megjelölésével. Ezért azt mondhatjuk, hogy a feliratos török pecsétgyűrűk főleg a nagyobb központok (Buda, Eger, Kanizsa) környékéről származnak és a 17. századra kel- tezhetők (Fehér 1963, 231; Gerelyes 2010, 788). A lényeges különbség az Árpád- és késő középkori pecsétgyűrűkkel szemben az,6 hogy nem ábrázolások, hanem nevek - többnyire a tulajdonosé - vagy rövidebb fohászok vannak rajtuk, általában karneolba vésve. A gyűrűknek 6 Egyik-másik korábbi minta persze (pl. liliom, madár, stb.) továbbélt a török korban, de sokkal egyszerűbb és stilizáltabb formában. tehát egy olyan társadalomban volt fontos szerepük, ahol a népesség nagyon kis százaléka tudott írni-olvasni (Hlatky 1938, 100; Fehér 1963, 231-233; Gerelyes 1994,12, 30). A török pecsétgyűrűkhöz formailag nagyon hasonlítanak az arab írást imitáló, hamis feliratos vagy geometrikus díszítésű, bronz vagy ezüst törökös balkáni gyűrűk, de ezek csupán leegyszerűsített, balkáni területen készült utánzatok.7 Az Alföldön a Katymár-Bácsalmás-Bátmonostor vonalig, a Dunántúlon a Balaton déli partjáig terjedtek el (Gerelyes 2010, 791-792). A régészethez közelálló néprajz is sok fontos információval segít a tárgy típus vizsgálata során, főképp Balogh Jánosné Horváth Terézia összefoglaló munkájának köszönhetően, mely a Néprajzi Múzeum gyűjteményébe enged betekintést. Ő a zárt szerkezetű, vésettel ellátott, lapos fejű, egyszerű fejesgyűrűket (C/l csoport) tartotta pecsétgyűrűnek. Megfigyelte, hogy kévésén van tükörképszerű véset és nem valók pecsétlésre, a legtöbb csak utánozta a pecsétgyűrűket. Eredetileg ugyanis az ábra és a betűk a lenyomaton olvashatók rendesen, az utánzatoknál viszont magán a gyűrűn (Balogh 1999,13,25,2. ábra). A pecsétgyűrű formai előzménye, megjelenése és elterjedése A középkori pecsétgyűrűk formai előzményét feltehetően a honfoglaláskori köznépi temetők többnyire bronzból készült, madarat vagy pen- tagrammot ábrázoló, kiszélesedő fejű pántgyűrűi jelentik.8 * * Ezek pecsétlésre még alkalmatlanok 7 A gyűrű fejét keretelő ívsoros mintázat, a hatszögletű és a csepp alakú gyűrűfej, a pánthoz utólag hozzáforrasztott pecsétlőfej és a pánton az ellenfej kör alakú megvastagítása árulkodó jel az ilyen tárgyaknál. Ide tartozik például a mohácsi, a bátmonostori, a bácsalmási ésapécs-bányatelepigyűrű (Hlatky 1938,84, Vili. tábla 82-84; Gerelyes 2005,588,590-591,4. kép 1-5; Uő 2010, 791; Wicker 2008,116-118, XI. tábla 5-10). 8 Keszi Tamás (és korábban Szőke Béla is) ezeket a gyűrűket pajzs alakúan kiszélesedő fejjel, pentagramma és madárábrázolással díszített, zárt lemezgyűrűknek nevezte. Véleményük szerint az ilyen típusú gyűrűk a 10. századra jellemzőek a Kárpát-medencében, melyek a század végére, legkésőbb a 11. század elejére eltűntek (Keszi 1999,133,142; Szőke 1962, 63-65). 71
