Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)

Régészet

Kiss P. Attila - Keresztes Noémi Ninetta

Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom?

státusszimbólum] és egyidejű - lehetőséget kínálhat a rítuselem magyarázataként. Ezek alapján következésképp kategorikusan kizárjuk, hogy a pannonjai langobard és az alföldi gepida nők harcos amazonokként láncpáncélokban vonultak volna háborúba a férfiak mellett. Sem a leletek előkerülési körülményei, a sírba helyezett apró töredékek, sem a támadófegyverek teljes hiánya, sem az időszakhoz és régióhoz közeli keletkezésű történeti források, sem pedig a láncpáncél, mint tárgytípus fizikai adottságai44 nem támasztják alá a „Brünhildek" létezését. A pannóniai langobardoknál másképp nem szokás a tárgyak rituális rongálása a sírba helyezéskor, a láncingek a pars pro toto elv és a maguk puszta értéke45 miatt nem kerülhettek egészben a temetkezésekbe. A láncingeken és egy nyílhegyen kívül egyelőre más fegyver sírba helyezése nem adatolt az 5-6. században a Kárpát-medencében elő asszonyok esetében. A takácskések kérdése régen eldöntöttnek tekinthető, a többi támadófegyver-melléklettel ellátott sír közül pedig egyik sem tartalmazott minden kétséget kizáróan női vázat. A Meroving-kor Európájában így az adott periódusban a Kárpát-medencében is egy kötött agrikulturális társadalom alakultki, ahol a nőnek más társadalmi szerepük alakult ki, mint akár egyes korábbi korszakokban a steppe vidéken élő társaiknak.

44 A közhiedelemmel ellentétben ugyanis a láncpáncél egyáltalán nem egy pehelykönnyű viselet, a hosszúujjú darabok összsúlya eléri a 8-11 kg-ot is, és azt sem szabad elfelejteni, hogy a nők felsőteste átlagosan 30%-al gyengébb, mint a férfiaké, ami már jelentős különbség (Blair 1958,192],

45 Egy rövid ujjú sodronying nagyjából 40 000 szemből (!) állt, amelynek elkészítése még előregyártott alapanyagból, két fő iparossal is több mint 1000 órát (!] vett igénybe (Willi ams 2003,30). Még néhány adalék a sodronyingek valódi értékének megvilágításához: a 7. század első harmadában a láncing a harci ménnel volt egy árban, amely a legdrágább tétel volt a hadi felszerelésben, egyes előkelők pedig, például Harald Hardrada norvég király (1045-1066) meg is személyesítették, nevet adtak vértjüknek, az övét például Emmának hívták (Toll 2009, 41-42).

54