Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Kiss P. Attila - Keresztes Noémi Ninetta Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom? A fentieken kívül még további öt magyarországi langobard női- és gyermeksír létezik, amelyekből láncingtöredékekhezhasonlótárgyakkerültekelő. Ebbe a körbe tartozik a gyönki 5., a hegykői temető 18. és 19., a kajdacsi 18., valamint a szentendrei 43. sír (3. kép 3-6] (Bóna - B. Horváth 2009,29, 37-39, 66,113]. A probléma mindegyik esetben az - miként a gepida síroknál is -, hogy nagyon rossz megtartású, gyakorlatilag restaurálhatat- lan és szétbonthatatlan csomókban maradtak meg a kérdéses leletek, szerkezetükből szinte semmi nem látszik. Nem megállapítható, hogy egy-egy láncszemhez hány másik kapcsolódik, így akár egyaránt lehetnek láncing, vagy pedig egyszerű ékszerként használatos lánc részei is.24 A langobard kori sírokban található láncpán- céltöredékek általában a medence környékéről kerülnek elő, de például a hegykői temető 18. sírjában feltehetően a női övcsüngőre rögzíthették a védőfegyver darabjait. Az értelmezésekés megfigyelések körét nagyban nehezíti, hogy az adott melléklettípust tartalmazó temetkezések java részét is megbolygatták. A láncpáncél töredékein kívül még egy további biztosan nőként meghatározható elhunyt sírjából ismert fegyvermelléklet. A ménfőcsanaki temető 251. sírjának erősen rablóit, női váz maradványait tartalmazó földjéből előkerült többek között egy levél alakú nyílhegy is, melynek köpűs része letört. A sír női mivoltát támaszthatják alá az antropológiai azonosítás mellett a kísérő mellékletek, melyek között a korszak jellegzetes üveggyöngyei is megtalálhatóak (Vaday 2015, 176-179]. A Kárpát-medencéből más női temetkezést, melyben a korszakból származó nyílhegyek találhatóak, egyelőre nem ismerünk. A Meroving-korszak anyagi kultúrájában ellenben a női sírok mellékletei jövevényeknek lehetett a gyermeke a 38. sír halottja, aki a stroncium izotópos vizsgálatok alapján már helyben születhetett. Az elefántcsont a 6. században karkötőként ritka, csakkét sírból ismert a Meroving-kor korai szakaszából Dél-Németországban (Drauschke 2011,120-121). 24 A Szentendre-Pannóniatelep 43. sírból származó láncszemek röntgenfelvételéből sem egyértelmű a tárgy láncpáncél mivolta, nem látható rajta ugyanis, hogy az egyes láncszemek hogyan kapcsolódtak egymáshoz (Dr. B. Tóth Ágnes szíves szóbeli közlését ezúton is köszönjük]. között a láncpáncélokon kívül a fegyverleletek közül leggyakrabban a nyílhegyek fordulnak még (Dübner-Manthey 1990,71,81; Gärtner 2012, 163], Ezek sok esetben a női táskák tartalmaként kerülnek elő, de esetleg kar mellé is helyezik, vagy pedig nyaklánc közé is felfűzik őket. A babérlevél alakú köpűs nyílhegy formai szempontból beleillik a korszak langobard kori régészeti anyagába, hiszen a távolsági fegyverek között ez a típus fordul elő a legnagyobb arányszámban (Keresztes 2015,477]. Azadottperiódus európai anyagában továbbá megfigyelhető még, hogy őskori nyílhegyeket is helyeznek női és férfi sírokba egyaránt. A kő és bronz nyílhegyeket a későbbi etnológiai irodalom alapján elsősorban különböző mitikus hiedelemlények (elfek, manók stb.] fegyvereként értelmezték, melyek bajelhárító szereppel kerülhettek az elhunytak mellé [Riesch 2005],25 A hazai langobard kutatás korai szakaszában felmerült még annak a lehetősége is, hogy a női sírokban különben egészen gyakran előforduló, ún. takácskések valójában a langobard amazonok létét bizonyító fegyverek, de ez az elmélet már rég a múlté (Bóna 1956,215,229-230].26 Legújabban Vasco La Salvia végzett archeometallurgiai vizsgálatokat a kajdacsi temető 2. sírjából származó takácskésen. Az eredmények alapján a penge nem különösebben jó minőségű fémből készült, mely legfeljebb csak gyenge mechanikai behatásoknak állhatott ellent. Ebből kifolyólag kizárt, hogy bármikor is fegyverként használták volna, valamint az sem valószínű, hogy egy korábbi kardot félbevágva, másodlagos funkcióban készítették volna el a takácskést (La Salvia 2007, 38-41], A fegyvereket tartalmazó sírokban aránylag nagy százalékban fordulnak elő az egykori viselet elemeiként fibulák, gyöngyök, valamint az edénymelléklet is több esetben regisztrálható volt (sőt! 2 5 Szkíta bronz nyílhegyek előkerültek több gepida temetkezésből is (Szentes-Berekhát99. (Csallán y 1961,82], és Tiszaföldvár-Érhalom A jelzésű sírja (Cseh 2005], valamint az avar korra datálható mezőbándi lelőhelyről is (Mezőbánd 33. sír (Kovács 1913,313-315]. 26 A magyarországi langobard kutatást megalapozó cikkében Bóna is felveti ugyanezt a kérdést, de rögtön meg is válaszolja magának azzal, hogy a takácskések kinyúló hegye teljesen értelmetlen és kihasználhatatlan harc során, vagyis a tárgytípus nem tekinthető fegyvernek (Bóna 1956, 215, 229-230], 49
