Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Kiss P. Attila - Keresztes Noémi Ninetta azonban a megbízható narratív és jogi források a mítoszokban szereplő, a harcokban és csatákban küzdő asszonyokról a legritkább esetben számolnak be. Az ókori és a későbbi germán kép etnográfiai igényű megalkotásában jelentős szerepet vállaló Tacitus több esetben is megemlékezett arról, hogy bár a nők tevékenyen fegyverek révén nem, de a férfiakat bíztatva mégis részt vettek azok harcaiban (Tacitus, Germania 8).7 Szintén ezt a toposzt erősítve számol be a História Augusta Aurelianus császár Zenóbia felett aratott sikereit megünneplőtriumfusáról, mely során a férjeikkel közösen harcoló gót nők is a győztes császár harci szekere előtt meneteltek (História Augusta XXXIV, l).8 Walter Pohl azonban helyesen jegyzi meg, hogy jelen esetben feltehetően az antikvitás idején és íróról-íróra továbböröklődő amazon mítosz megjelenésével számolhatunk. Ezt támasztja alá az is, hogy a gótok az egykori legendás női harcosok legyőzőiként és azok egykori lakóhelyének birtokosaként ismertek az adott időszakban (Pohl 2010,183). Az amazon mítosz és toposz sok más antik hagyománnyal egyetemben a kora középkor íróira is áthagyományozódott, akik az egyes, az egykori birodalom területén megtelepedő népek régmúltjának jeles eseményei közé is beiktatták a fegyveres asszonyokkal vívott harcot.9 Több esetben kimutatható, hogy az egyes auktorok munkáikban az általános női szerepeket felrúgó és a szexuális devianciát megtestesítő nőalakok leírására kezdték el alkalmazni az amazon legendát (Barbiera 2015,124-125). A különböző keresztény szerzők a késő antikvitás és a kora középkor időszakában egyre inkább a női nem férfiaknak történő alárendeltségét hangsúlyozták műveikben.10 7 „ Memoriae proditur quasdam acies inclinatas iám et labantes a feminis restitutas Constantia precum et obiectu pectorum et monstrata comminus captivitate, quam longe inpatientius feminarum suarum nomine timent, adeo ut efficacius obligentur animi civitatum, quibus inter obsides puellae quoque nobiles imperan- tur." Tacitus, Germania, 8. 8 „ Ductae sunt et decem mulieres, quas virili habitu pugnantes inter Göthös ceperat, cum multae essent interemptae, quas de Amazonum genere titulus indi- cabat: praelati sunttituli gentium nomina continentes. (História Augusta XXXIV, lj.” 9 Paulus Daiconus, História Langobardorum, 1,15; Jordanes, Getica, 43. 10 A korai keresztény szerzők műveiben a nemi szerepek A mitikus amazon kép mellett az egyes kortárs auktorok, akik saját koruk történetéről első kézből és részletesen számolnak be (Tours-i Gergely, Prokopios) nem emlékeznek meg a harcokban is résztvevő asszonyokról. Az egykori társadalom normáit és működését sokkal inkább tükröző jogi források ellenben többízben is tudósítanak az egyes nemek és szociális csoportok fegyverviselési szokásairól, valamint az azokat befolyásoló szabályozásokról. A 7. századi Edictum Rothari két ellentétes rendelkezés formájában is beszámol a nők fegyverviselési jogköréről. A 278. caput szerint a nők (akár szabadok, akár a szolgálók) a tanyát, vagy a lakhelyüket ért támadás esetén a férfiakhoz hasonlóan engedélyt kaptak a fegyveres önvédelemre (Edictum Rothari, 278).n Ezzel a rendelkezéssel szöges ellentétben, ha férfiak között elfajuló és fizikai összecsapást is eredményező csetepatéban (lat. scandalum) a nők tevékenyen vettek részt (akár maguk sérültek, akár ők okoztak sérülést) igen súlyos pénzbüntetést szabtak ki rájuk, minthogy a korabeli közgondolkodásban ez a tett nőkhöz nem illő cselekedetnek minősült (Edictum Rothari, 378).12 A langobard törvényekhez képest a burgund rendelkezések még szigorúbbak a fegyvert ragadó asszonyokkal szemben, hiszen azoktól sérülés esetén a kártérítés lehetőségét is elveszíthetik (Lex Burgundionum, 92, 2).13 megkülönböztetésére történő igény még nem mutatható ki egyértelműen. A 4. századtól a nő és a férfi közötti eltérések kihangsúlyozása egyre élesebben figyelhető meg. A férfiak a rend és a biztonság megtestesítői lettek, míg a nők ennek ellentétét testesítették meg. A korszak szerzői egyes politikai okokból bírált uralkodókat és vezetőket egyre több esetben nőies puhánysággal és irracionalizmussal ruházták fel írásaikban (Barbiera 2015]. 11 „De hoberos, id estcurtis ruptura. Mulier curtis rup- turam facéré non potest, quod est hoberos; absurdum videtur esse, ut mulier libera, aut ancilla, quasi vir cum armis vim facere possit." (Edictum Rothari, 278] 12 „Si mulier libera in scandalum cocurrerit, ubi viri litigant, siplagamautferitamfactamhabueritautforsitaninpincta fueritaut occisa,adpretietur secundum nobilitatemsuam etsicconponatur, tamquam si in fratrem ipsius mulieris perpetratum fuisset; nam alia culpa pro iniuria sua, unde nongenti solidi iudicantur, non requiratur, eo quod ipsa ad litem cocurrit, quod inhonestum est mulieribus facere.” (Edictum Rothari 378], 13 „ Certe si ad batallia mulier foras curte sua exierit, et ei crinis incisa fuerit, aut vulnera acceperit, inputét sibi, quia foras domum suam egressa est: et ab eo qui ________„Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom?'' 44
