Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
„Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom?" avagy léteztek-e gepida és langobard fegyveres nők a Kárpát-medencében?1 Kiss P. Attila (PTE-BTK Régészeti Tanszék, Pécs] Keresztes Noémi Ninetta Bevezetés A germán kultúrkör szerves részét képezi az ókori kezdetektől egészen a kései skandináv időszakig a hadakozás és a harcos-fegyveres rítusok, valamint az azokhoz kapcsolódó képzetek kiemelkedő kultusza. A fegyveres férfiak mellett több ízben van írott forrás adatunk nők megjelenésről is ezekben a kiemelkedő kultusztevékenységekben. A harcos nők az első amazon mítoszok megjelenésétől kezdve folytonosan visszatérő elemnek számítanak az egymástól teljesen eltérő kulturális és földrajzi régiókban. A legendák ködéből kiemelkedő és fegyvert ragadó asszonyok az olyan környezetben, mint a kelet-európai steppe, feltehetően az egyes történeti korszakokban ténylegesen is létező realitásként kezelhetők. Az olyan gyakorta embert és férfit is kívánó feladatokat, mint az állatállomány gondozása és annak a különböző rabló csoportoktól/ törzsektől való megvédése a nomád életforma egyik alap kvinteszenciájának tekinthető, mely nemtől függetlenül megkövetelte mindenki részvételét ezeknek a feladatoknak az ellátásában (Rolle 2010; Fodor 1998}. Természetesen az amazon mítoszokból és a fegyvermellékletes sírokból még nem következik egyenesen, hogy a nomád társadalmon belül a női dominancia 1 1 Jelen tanulmány az NKFI PD-16 121341 pályázat támogatásának keretében készült el. A szerzők ezúton is szeretnék köszönetüket kifejezni B. Tóth Ágnesnek az opponensi véleményében megfogalmazott hasznos tanácsaiért. és ezáltal az uralom lett volna a meghatározó, ugyanakkor nem kizárt, hogy a nők is részt vehettek a kisebb-nagyobb összecsapásokban (Istvánovits-Kulcsár 2011, 201). A szkíta harcos hölgyek mellett szintén hasonlóan nagy hírnévre tettek szert a történetírásban a germán népek körében megjelenő harcos nőalakok is. A verses Edda egyik igen népszerű témája volt Sigurd/Sigfried hőstetteinek leírása, melyek közül az egyik legkiemelkedőbbek közé tartozik a külön énekben is szereplő Sigdrava átkának megtörése. A személyesen Odin által büntetett valkűr az alábbiakban üdvözli az őt bűvös tűz- körtől megszabadító hősét: „Harci ingem ki hasítja? Ki háborítja álmom? Ki hántja le rólam a régmúlt kötelékét?" (Szigdriva ének, Tandori Dezső fordítása; Első versszak) A fegyvert viselő harcos valkűr Sigdriva és mellette Brünhild is a germán és viking hagyomány és mítoszok szerves részét képezi, alakjukat az irodalom mellett ábrázolások is megőrizték. Kérdés ugyanakkor, hogy a férfiak társadalmába belépő harcos nők mennyire kezelhetők realitásként vagy elszigetelt esetként. A közelmúlt egy-két váratlan felfedezése éppen a régészet nézőpontjából kívánta megerősíteni az amazon mítosz létjogosultságát. A fegyvermellékletes női temetkezések a Meroving- kor Európájában és a Kárpát-medencében is megfigyelhetők, ugyanakkor értelmezésük számos módszertani problémát vet fel. A kérdés tehát az, hogy megtalálhatjuk-e a ködbe vesző harcos „Brünhildáknak” a valós, létező alteregóit a későbbi időszak kontinentális 41
