Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Tömörkény István (1866–1917) örökében
Forgó Géza Tömörkény István makói emlékei Diósszilágyi Sámuel: Tömörkény makói diákévei. Marosvidék 1960. január. 17-24. Kelemen Ferenc: Tömörkény és Makó. Csongrád Megyei Hírlap 1966.12.18. 7. Tóth Ferenc: Könyvkultúra. In. Makó története 1849-től 1920-ig. Szerk. Szabó Ferenc. Makó, 2002,456-458. p. Péter László: Utószó. In. Tömörkény István: Gül baba zarándokai. írások Makóról. Szerk. Tóth Ferenc. Makó, 1991. A Keresztény Értelmiségi Szövetség Füzetei 5. 33-36 Péter László: Tömörkény Makón. Az író halálának 75. évfordulóján. Reggeli Délvilág 1992.04.25.6. Forgó Géza: Tömörkény nyomdokain. Marosvidék 2003. április, 40-42. Tóth Ferenc: Tömörkény István makói diákévei. Marosvidék, 2007/1.12-17. Tóth Ferenc: Tömörkény István makói diákévei. In: Tóth Ferenc: Makó igézetében. Makó, 2014. A „lokálpatriotizmusból, a szülőhely szereteté- ből, megbecsüléséből fakadó nemes érzés rakatta fel” a makói emléktáblákat, amelyek közül a legtöbb ma is látható. Kezdeményezésében a makói múzeumigazgatók: Péter László, majd Tóth Ferenc volt az élenjáró. Diósszilágyi Sámuel belgyógyász főorvos 1960-ban így fogalmazott: „A galéria azonban még nem teljes. Mert nemcsak Makai Emil, Szirbik Miklós, Hollósy Kornélia hiányzik abból - hogy csak a kirívóbb neveket említsem -, de nem látjuk Tömörkény István nevét sem, pedig hát nem minden igaz ok nélkül követel belőle egy részt a mi városunk is." (Diósszilágyi i. m., 17] Azt az „egy részt” elsősorban Tóth Ferencnek köszönhetjük. 1966. szeptember 8-án kelt levelében a városi tanácsnak javasolta, hogy Tömörkény István író születésének 100. évfordulóján avassanak emléktáblát a református öreg „oskola” falán. Eredeti elképzelés szerint a múzeumi hónap keretében, október végén lett volna a megemlékezés, de végül eltolódott decemberre. A szervezési munkálatok javát a múzeum és a művelődési ház végezte. Tóth Ferenc felvette a kapcsolatot Tömörkény Lászlóval, az író fiával és előadás megtartására kérte fel: „Nem rideg irodalomtörténeti fejtegetésre gondolunk, hanem személyes vallomásra, milyennel látta Ön az írót, az apát, az embert” - fogalmazott levelében.3 3 József Attila Múzeum irattára 204/1966 Az emlékünnepséget 1966. december 18-án tartották. A művelődési házban Madácsy László egyetemi docens és Tömörkény László Kossuth- díjas főmérnök tartott előadást, majd az egykori iskolája falán elhelyezett emléktábla leleplezése következett.4 Az emléktáblát Csongor Győző avatta fel. Avatóbeszédében többek között így fogalmazott: „Bár egyik város sem vallhatja joggal szülöttének Tömörkény Istvánt, elmondhatjuk, ezt a két várost zárta legmélyebbre szívében, Makót, melynek Alma Matere az eminens kisdiák kiröpítő fészke volt, és Szegedet, mely város kincsesházának szentelte élete legjavát, korán, férfikora delén bekövetkezett haláláig.” (Csongor 1967,28) Csongor Győző egyúttal a hatvanas években élt kollégák tiszteletét is tolmácsolta: „Eljöttünk a kincses palotából, ahol áll még a fakatona glédában, a hűség és kötelességtudás szobra, mint aminek megtestesítője voltál életedben.” Az emléktábla avatója 1967-ben jól látta: „Csak a régi életet, a régi emberek életét s a régi tájat nem találjuk meg többé. Eltűnt az a száz év alatt, amelyből csak éppen fele jutott Neked osztályrészül, a második félévszázad alatt a magyar nép egész életfölfogása s maga az élet is tökéletesen átalakult." (Uo., 28) Steingassner István bérelte épületre fia halálának 50. évfordulóján állították a ma is látható, Gajdos Dezső véste műkő emléktáblát. A Korona Szálló éppen felújítás alatt volt, és a vakolatlan falra fúrták fel a táblát, de ennek pontos időpontját nem sikerült kideríteni.5 6 2016-ban, az író születésének 150. évfordulóján a József Attila Városi Könyvtár és Múzeum a Szirbik Miklós Egyesülettel közösen tartott rendhagyó irodalomórát és koszorúzást az emléktábláknál, Bíró-Balogh Tamás irodalomtörténész részvételével. Szerinte „az ifjú Makón szocializálódott, itt figyelte meg a viselkedési normákat és az egyre inkább kapitalizálódó vidéket, megismerkedett a köznéppel. Mindig is a szegény réteg írója volt. Úgy gondolta, hogy nem a városi gazdag polgárság élete a fontos, hanem a szegény tanyavilág, falusaik, vidéki városiak élete. írásai időtállóak.”5 4 Tömörkény István emléktáblátavattak Makón. Csongrád Megyei Hírlap 1966.12. 20. 3 5 Megnyílt a Korona Szálló-étterem. Csongrád Megyei Hírlap. 1967.11. 07.12 6 http://mcsipos.hu/2016/12/19/a-kisemberek-iroja- ra-emlekeztek/ Letöltve. 2017. 06. 22. 33
