Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Glasserné Nagyillés Anikó Betegség és halál a szívgárdában ponyvairatot is (Bálint 1980,187). Balázs Lajos szerint a Csíkdomonkoson a közösség számon tartotta, hogy a haldokló meggyónt-e? Ha nem, annak erkölcsi következményét3 a hozzátartozói viselték (Balázs 1998, 28-29). A halálra való tudatos készülés a legtöbb hagyományos közösség esetében megvolt, ha ez valamiért nem teljesült, a hozzátartozók próbálták segíteni halottaik túlvilági boldogulását. Például ha a gyerekek kereszteletlenül hunyt el, védőszentje, Szent Iván napján segíthettek rajta. A szülők peni- tenciát vállaltak: nem ettek gyümölcsöt. Vagy idegen gyermeknek ajándékozták vagy a tűzbe dobták kis halottjukért (Kunt 2005,59). Ha egy nő várandósán halt meg, szokás volt (például a palócoknál), hogy minden szükséges kelléket vele temettek, amely az újszülött ellátásához és a keresztelőhöz szükséges, mert hitük szerint az anya a másvilágon fogja megszülni gyermekét (Kunt 2005,86). A halott gyermeket korozsmá- ba4 öltöztették, koporsóját keresztanyja vitte ki a hóna alatt a temetőbe. Kisgyermeket nem volt szokás siratni. Úgy tartották, hogy angyal, aki a család mennyei pártfogója lesz.5 Másrészt hitük szerint a könnytől föld a gyermek alatt lucskos, ingoványos lesz, és így nem járhat az angyalokkal (Bálint 1980,199). Ezeka hiedelmeka 20. században is megmaradtak. A vallás szerepének megváltozása a 19. században A vallás és a társadalom viszonyára kihatottak II. József rendeletéi, például a szerzetesrendek feloszlatása, papnevelők központosítása, ami felvilágosult abszolutista politikájába illeszkedett. A korszaknak az egyházról, mint az államot kiszolgáló eszközről vallott elképzelése, hosszú 3 Balázs Lajos szerint a halál előtti gyónás nem csak egyéni szükséglet, hanem a közösség megítélése (halotté és a hozzátartozóké) miatt is fontos volt, mert az emberek látensen és diszkréten ellenőrzés alatt tartottak ilyen eseteket, illetve mindig lereagálták a hozzátartozók, de akár a pap felé is, ha nem megfelelő viselkedést, bánásmódot tapasztaltak (vö. Balázs 1998, 28-29). 4 Keresztszülőktől kapott öltözet. 5 Ugyanez a hit jelenik mega halotti búcsúztatókban is (vö. Bálint 1980,199). távon hatott az egyháziatlan és vallástalan élet kialakulására, ami a 19. század első évtizedeire igen jellemző volt (vö. Gárdonyi 2006,279-280). Kosa szerint ugyanakkor egyházaktól való távolodás hosszú történeti folyamat volt, amely azonban nem lineáris, hanem a vallási válságok és megújulási mozgalmak ciklikus hullámmozgása (Kosa 2002, 250). Európa más országaiban ez szintén megfigyelhető volt. Ugyanakkor ellentétes tendenciaként a 19. század közepétől, elsősorban a szerzetesrendeknek köszönhetően a társulatalapítások új hulláma kezdődött el. Ezek egyre inkább megbecsültté váltak a 19. századi lelkipásztorok szemében, akik alkalmas eszköznek látták a társulatokat arra, hogy a híveket az egyház szervezetéhez erősebben kössék (Barna 2011, 27). A vallás világmagyarázó szerepe, különösen a városokban fokozatosan csökkent, az élet különféle problémáira egyre inkább világi válaszokat adtak. A vallásosság fokozatosan visszaszorult a magánáhítatra és a vallásgyakorlás intézményesült alkalmaira (Kapitány-Kapitány 2007, 383-384). A gyermekek vallásos nevelését az erre a célra létrejött egyesületek látták el. Ezek közé tartozott a Jézus Szíve Szövetség gyermektagozata, a szívgárda is. A szívgárda hitbuzgalmi egyesület volt, amelyben a vallásosság elmélyítésére helyezték a hangsúlyt. Vezetői ugyanakkor fontosnak tartották, hogy a gyerekekkel ne csak a foglalkozások idejében törődjenek, hanem közösséget is teremtsenek a számukra. Ebből adódóan az oktatás mellett szociális feladatokat is elláttak. Ide tartozott a betegekről való gondoskodás és a halottak elbúcsúztatása. Ezek Lauri Honko rítuskategóriái szerint krízisrítusok illetve életfordulós rítusok voltak (Honko 1997), amelyek kihatottak nemcsak az egyén, hanem a közösség életére is, velejárójuk pedig a bizonytalanság érzete volt. A problémára adott válaszban az egyház álláspontja tükröződött, amelyben megfigyelhető volt egyrészt a társadalom változására, a modernségre adott válasz, másrészt azonban továbbélt a premodern világkép is. 328
