Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Néprajz
Szfics Judit Az volt az igazi, amikor árultunk." A csongrádi piac Majd az 1950-es évek végén a közeli Dózsa György térre tették át, ahonnan a buszállomás építése miatt továbbköltözött a városközponttól nyugatra, a Petőfi és a Síp utcába. így a vasútállomáshoz és a Kiskunfélegyháza-Szentes közötti út részét jelentő Vasút utcához került közel. Az 1960-as évektől ez a nagypiac. Majd a városközponttól északnyugatra fekvő Piroskaváros elnevezésű városrész központjában, a tér körüli utcákban működő kispiac - az 1990-es évek elejétől induló fejlődéssel a teret is birtokba véve - vált nagypiaccá a 21. század első évtizedében. A megjelenő nemzetközi, román, ukrán (főként ruhaneműt, lakástextilt, műszaki cikkeket hozó) árusokat itt, a tér átadásával tudták fogadni. A Petőfi és Síp utcánál nagyobb térben bővülhetett az élelmiszerpiac is. A Kiskunfélegyháza felől érkező autók a Széchenyi utcáról, Fő utcáról több keresztutcán át megközelítve érték el a piacot. A kétfajta áru együtt vonzotta a vevőket. így vált nagypiaccá a piroskavárosi. 2006 augusztusában megnyílt a kor előírásainak megfelelően tervezett, épített piactér a Szőlőhegyi utca vonalára fekvő téglalap formájú - napjainkra kerítéssel zárt - területen. Egy belső, ilyen elhelyezésű téglalap formában kialakított, középen széles úttal kettéosztott, 2x8 asztalsorral, 2-2 asztal fölött egy cseréptetővel (összesen 2x4) védett tér adja az élelmiszert áruló egységet. Körülötte asztalokkal berendezett vagy anélküli, magas drótkerítéssel zárt térben a ruhanemű, textília, műszaki és egyéb árusok találnak helyet. A bejárathoz közeli, tető nélküli asztalsorokon idénygyümölcsöt, zöldséget, virágot is árulnak. A baromfit hozók az élelmiszertől elkülönítve, a Szőlőhegyi úttal párhuzamos hátsó falnál helyezkedhetnek el. A nagypiac és a kispiac egymás mellett működése idején a Petőfi utcában kedden, csütörtökön és vasárnap 6 órától 10 óráig, a Piroskavárosban szerdán, pénteken és szombaton lehetett vásárolni. Ezek a piachelyek nyitottak voltak, az árusok és vevők szabadon, de időben egymáshoz igazodva jöttek- mentek. A jelenlegi piac zárt kapuit hétfő kivételével minden nap kinyitják a főkapura kiírtak szerint. Három napon a korábbi kispiaci „rend” szerint folyik most is az árusítás. Szerdán és szombaton- UjszÁszi 2007, 59. reggel 6 órától 10 óráig, pénteken 10 órától fél négyig. A többi napon, például kedden néhány viszonteladó (jelen esetben piaci zöldség- és gyümölcskereskedő), régi nevén kofa jön ki árusítás reményében. Az egyre csökkenő kereslet mellett a viszonteladók, a rendszeresen árusító és alkalmanként megjelenő őstermelők biztosította folyamatos kínálat, gyakran túlkínálat okai között az alacsony fizetések, szintén alacsony nyugdíjak, munkanélküliség is jelen van. Ugyanakkor a tevékenységnek ezen formái: a kereskedés, a termelés-árusítás hosszú távon akkor végezhető, ha valaki ért hozzá, és szívesen végzi. A hozzáértéshez a belenevelődés is fontos. Ha valaki már gyermekként látta a termelést, árusítást, ebben segíthetett, sikerélménye volt, hamarabb választotta/választja ezt a tevékenységi formát fő vagy kiegészítő megélhetési módként. A termelésben jártasságot iskolai tanulmányok is megalapozhatják. Ezen ismereteket a 20. század közepéig az 1928-tól 1948-ig működő Magyar Királyi Téli Gazdasági Iskolában szerezték meg a gazdák és fiaik Csongrádon is, napjainkban legközelebb a szentesi Barta János Szakiskolában, Szakközépiskolában szerezhetők meg. Az ott végzettek közül néhányan őstermelő árusokként jelen vannak a helyi piacon. A saját termék eladásának feltétele a megművelhető föld, legalább városi vagy falusi kert, szőlőföld, esetleg tanyaföld. Kiskertekben intenzív kultúrák, tanyai zöldségtermesztés vagy tehéntartás az egész évi, folyamatos őstermelői árusítást biztosíthatja. A saját terméküket árulók között két alapvető típust különböztethetünk meg: rendszeres és alkalmi árust. Az előbbi a megélhetés biztosításához eladásra termel, az utóbbi az önellátásra termelés maradékát viszi piacra. A teljes kínálat 30-60 százaléka látszik őstermelői árunak. (Figyelembe véve, hogy a felhozatal 10 százalékáról nem lehet megállapítani, honnan származik.) A rendszeresen megjelenő kistermelő zöldséget, gyümölcsöt, legalább 8-10 fajta árut hoz, és két asztalt foglal el. A rendszeresen megjelenők között mézet, füstölt húsárut, tejet, tejterméket, újabban lekvárokat, zöldség- és gyümölcsleveket (tehát feldolgozott terméket) kínáló is előfordul. Többségük bizalom- keltő nyitottságot, kapcsolatteremtő készséget 318
