Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)

Történettudomány

Fári Irén

Fényképészek Szegeden a két világháború között

* . —wrOlO „VÉNUSZ

cég!.BRUNNER LAJOS

t. foryi-.'öp^^í mester Sgegid, Szánt feí:ért-m 2. sz.

(Rókusi tem;

I

rj-iXiiOMj tiKIM-t \ I „

(yAkJiüjk^

ß

«U

*

/c

aetata

9- ■

JÍ&tu

9/b. kép: Brunner Lajos: Lacsán Ferenc kéményseprő fotójának hátoldala.

található fényképeinek hátoldalán, a pecséten FILMFOTO „VÉNUSZ" cégt. Brunner Lajos fényképész mester megnevezés szerepel.

Hirdetése

1942. évi Címtár a műtermet a Szent Gellért u. 2. alatt jegyzi.

1948 Sorozatfelvételeket gyermekéről legolcsóbban és legszebben Brunner fényképésznél készíttessen, a rókusi templom mögött (DM szept. 18.).

1949 Igazolványba fényképet egy óra alatt is (DM okt.2).

1952. okt. 23. Megszűnt az ipara.

Deutsch Arthur „Enyveshát" (1911-1939) Deutsch Arthur 1911. máj. 22-én jelentette be fényképészeti iparát a Kállai Albert u. 1. alatt, ami a fényképész lakáscíme is volt. A Szegedi Ipartestület „E” lajstrom 25/1911. sorszámon található, cégének neve „Enyveshát", telephelye Kárász u. 14. szám. A bejegyzés szerint a 39163/1939 szám alatt a cég megszűnt.

Az „Enyveshát" az 1911. évi hirdetései szerint olyan „amerikai rendszerű fényképező intézet", amely tekintet nélkül az időjárásra, reggel 9 órától este 10-ig készít felvételeket, a felvétel egy pillanatig tart, és a képek 24 óra alatt elkészülnek. A gyorsasága mellett az olcsóság volt a lényeg. Az Ungár-Mayer palotában levő műteremmel párhuzamosan a Feketesas utca 17. szám alatt, a Keletipalotával szemben is hirdetett „enyveshát” fényképészetet. 1914-ben szerencsétlenségről tudósítanak: Elégtek az Enyveshát

fényképei címmel. Éjszaka leégett Szőke Manó Kígyó-utca 6. számú házában levő Enyveshát fényképész üzlete. Az üzletben minden porrá égett (DM jan. 30.). Egyik fényképészet további működéséről sincs adat, de a név az gyors és olcsó fényképet jelentette. A háború idején 1915-ben a hadisegélyben részesülőktől (feleségek, szülők) puha papíroson készült úgynevezett „enyveshát" képet kértek, amit az adóhivatalban beragasztottakazellátottakkönyvecskéjébe, hogy más ne tudjon visszaélni a nevükkel (DM nov. 26.). „Az enyveshát-ipar felvirágoztatásáról gondoskodik ez a Rongyos Élet" - írja 1921-ben Szegedi Enyveshát című cikkében a Délmagyarország. Az újságíró a város nevét viselő műhely nevével társadalmi gyorsfényképet készített a háború utáni mindennapok jellemző helyzeteiről, szereplőiről (DM jan. 9.). Enyveshát fényképész vállalat Makón is működött 1911-től, előbb a Keleti helyiségben levő műteremben, majd Schwarz Samu műtermében a Fő téren, ill. ezeket a képeket Schwarz Samu készítette (Fári - T. Knotik 2008,94).

Sem az 1927. évi Útmutatóban, sem azl930-as Címtárban nem szerepel a cég.

Dékány Mátyás (1925-1929)

A Szegedi Ipartestület segédnyilvántartó könyve szerint (377. k.) Dékány Mátyás borbély és fényképész (Szeged, 1904) munkakönyvének kelte 1921. Munkahelyei: Berecki Sándorné borbély (1923-1924), Simonyi Lajos fényképész (1924) és Lintner Ferenc fényképész (1924-1925). Az Ipartestület 1925. dec. 22-én vette nyilvántartásba az „A” lajstrom 259/1925. számon Bástya u. 13. (ma Stefánia) címen. Az ipara 1929-ben megszűnt.

1925. évi Ipartestületi jelentés és az 1927. évi Útmutató fényképészetét Makkoserdősor 32. címen jegyzi.

DoróJózsef(1925-1942)

A Szegedi Ipartestület 1925-ben vette nyilvántartásba Doró Józsefet (Kübekháza, 1885) a Kiszomborban 1925-ben kiállított

217