Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Fári Irén Fényképészek Szegeden a két világháború között Ekkor már a hivatásos, műtermi fényképészek mellett Szegeden is kiváló szakfényképészek, amatőrök és művészi fotográfusok is dolgoztak, akik nem, vagy nem csupán a fényképezésből éltek. Kerny István például - aki Gévay Béla mellett kitanulta a szakmát - postatiszt lett, foglalkozása mellett mindenütt fényképezett az országban, ahol dolgozott (Kincses 1982], Benedek László szintén nem hivatásos fényképész volt, hanem élelmiszervegyész, fűszerpaprika-kutató, több évtizeden át fényképezett, szociofotói kitűnő szakmaiságról tanúskodnak. Ugyancsak a szociofotó területén alkotta képeit a Bauhaus művészeti iskolában tanult fotóművész, Kárász Judit, aki a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiumának tagjaként fényképezte szülővárosa és a környező települések lakóit (Szabó 2014, 17-27). A joghallgató Müller Miklósra ugyanezekben az években szintén a Művészeti Kollégium volt nagy hatással, és később Spanyolországban vált sikeres fotóssá Nicolas Muller néven (Lengyel 2014,45-62). A szegedi egyetem műszaki fényképészének, Broda Sándornak nevét sem találjuk a címtárakban, bár számos helytörténeti, néprajzi, természetrajzi fényképpel gazdagította a múzeum gyűjteményét. De Liebmann Bélát sem a fényképészek között kell keresni a korabeli címtárakban. Optikus üzletet vezetett, amatőr képek kidolgozását is vállalta, fotóriporterként pedig számos újságnak küldte fényképtudósításait (Apró 2014, 29-44). A műtermi fotósok közül többen művészi szinten művelték az ipart. Bäck Manci, aki sohasem hirdette műtermét, jeles személyiségek portréi mellett készített művészi aktokat, és egyéni hangulatú képeken örökítette meg a lebontásra ítélt Palánk városrészt (Gömör 2003; Apró 2014, 7-15). Gábor Endre vagy a Rónai-testvérek igényes portréi kiemelkedő színvonalat képviselnek. Kevéssé ismert, hogy az Oscar-díjas operatőr, Zsigmond Vilmos fényképezési tudását Becsky Balázstól, annak műtermében sajátította el. Néhány fényképész műterem több évtizedig szolgálta az egymást követő mesterek munkáját. A legrégibb közülük a Kölcsey utca 8. számú házban nyílt meg 1870-ben. A ház és a műterem túlélte a pusztító 1879-es árvizet, modernizálták, és az 1910-es és 1920-as években az Auer-testvérek dolgoztak benne. Az emeletes műtermet az épülettel együtt 1991-ben elbontották, az utcai homlokzatot 1994-ben a Magyar Külkereskedelmi Bank újra felépítette székházának részeként (0. Csegezi - T. Knotik 2000,453). A Somogyi utca 24. számú (ma 19. sz.) házban lévő műtermet az 1880-as évek elején alakították ki. 1919 és 1926 között Simonyi Lajos, majd 1933-ig Iritz Rudolf műterme, 1937-től Auer Lajos fényképészete működött benne. Az udvari fényképészműtermet, és az árvíz előtt épült lakóházat az 1990-es évek végén lebontották, ma irodaház áll a helyén. A Széchenyi tér 2. szám alatti, ma is meglévő udvari napfényműtermet 1892-ben építették. A szinte eredeti állapotában megmaradt udvari, földszintes fotográfiai napfényműterem a fényképészet ritka ipartörténeti emléke. Több neves fényképész dolgozott a falai között, 1901-től Lintner Ferenc, majd Rónai Dénes budapesti fényképészmester és Székely Sándor (N. Szabó 2003, 30-34, T. Knotik 2009, 223). A Klauzál tér 7. számú Wagner-házban 1897-1923 között a Keglovich-műterem, 1924-től a Lintner és Brenner fényképész cég dolgozott. Az épület ma is áll, a műtermet átépítették. Szeged fényképészei a változó városkép mellett megörökítették a város életének fontos történéseit és ünnepeit is. A francia megszállás, az ipari vásárok, az alsóvárosi búcsúk, neves személyek vagy a kormányzó látogatásai, az egyetemalapítás, szoboravatások, az 1931-ben induló Szabadtéri Játékok vagy a társasági élet különböző megnyilvánulásai, a vendéglátás, a sport- és szabadidős tevékenységek csakúgy, mint az üzletportálok, piacok, a hagyományos, lassan kivesző kisiparok is megőrződtek a képeken. A dolgozatban közölt fényképek a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében találhatók. A hivatásos fényképészekre vonatkozó alapvető adatok a Szegedi Ipartestület iparos nyilvántartási lajstromaiból származnak. A szegedi címtárak és a szegedi napilapok, a Szegedi Napló (továbbiakban: SZN), a Délmagyarország (DM), a Szegedi Új Nemzedék (SzUN) és egy időszaki lap, a Színházi Újság (SziÚ) hírei és hirdetései is fontos információkattartalmaznak. A zsidó fényképészek életére vonatkozóan a Szegedi Izraelita Hitközség iratanyaga nélkülözhetetlennek bizonyult. 210
