Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között II. polgári fegyveres alakulatok megjelenését. A közvetlen veszélyeztetett bányavidéken elsősorban német, míg a nagyobb településekben német - szerb polgári fegyveres csapatok alakultak. Ezek jelentősége békeidőben csökkent, majd az újabb török veszedelem, a francia háborúk és az 1848-1849-as években megint erősödött. A bánsági polgári hadak megalakulását és tevékenységét figyelemmel kisérve, érdekes következtetéseket lehet megállapítani ezek nemzetiségi összetételére. Kevés adattal rendelkezünk a bánsági bányavidéken szervezett, úgynevezett „Bergschütz” egységek összetételéről, így csak feltételezhetjük, hogy tagjaik elsősorban a német lakosság köréből kerültek ki. Egészen más a helyzet a nagyobb települések, főleg a későbbi szabad királyi városok esetében. 1730. után úgy Temesváron, mint Versecen és Fehértemplomban, külön- külön szervezett német és szerb egységekről van tudomásunk. Ugyanakkor Oravicán 1738-ban szervezett német polgári fegyveres egységről van tudomásunk. A külön alakuló szerb, illetve német polgári fegyveres csapatok jellemzőek a francia háborúk idején, sőt 1848-ban is. A forradalmi harcok során, az érdekeknek megfelelően, Versecen, Nagykikindán, Oravicán német, magyar és szerb nemzetségű csoportosulások is megfigyelhetők. A jelentősebb bánsági helységek fegyveres polgári csapatainak tevékenységénél megfigyelhető, hogy közös veszedelem esetén mindig közösen léptek fel. Erre legszebb bizonyíték a Johann Jakob Hennemann vezetése alatt, német és szerb polgárokból álló verseci felfegyverzett csapat 1788. évi helytállása, emellett a resicai polgárőrség német-magyar-román nemzetiségek 1848. évi közös fellépése, valamint az 1918 végén alapított temesvári polgárőrségek. A bánsági zsidóság részvétele a polgári fegyveres egységek életében 1848 előtt nem volt lehetséges. Még a forradalom évében is csak a magyar kormány erélyes fellépése tette lehetővé, hogy a zsidó állampolgárok aktívan részt vehessenek a nemzetőrségek tevékenységekben. Ez az áldatlan állapot alaposan megváltozott a forradalmat követő évtizedekben. Bizonyítják ezt az 1888. évi Schematizmus adatai, valamint a korabeli sajtóban megjelent tudósítások, melyek Temesváron, Versecen, Fehértemplomban, Oravicán, Pancsován és Resicán szép példákat említettek az itt élő népek együttélésére. Ami a lövészegyletek elterjedését illeti, természetes, hogy ezek 18-19. századi megjelenése nálunk is, mint Közép-Európában általában, elsősorban a német lakosság körében volt jellemző. Nem csodálkozhatunk, hogy jelenlétük a nagyobb helységek mellett kimondottan csak a bánsági német falvakban volt népszerű, az első világháború előtt ott játszottak jelentős szerepet a közösségek életében. Ezek a lövészegyletek, mint ahogy azt az 1753-ban alapított Magyaróvári egylet alapszabálya is bizonyítja, igencsak nagy hangsúlyt fektettek tagjaik erkölcsi és társadalmi életére is. Az első világháború előtti évtizedben a bánsági lövészegyletek létrehozták saját regionális szövetségüket. Ez magába foglalta az 1887-ben Temesváron alapított Délmagyarországi Lövészek Szövetségét, majd - a temesvári lövészegylet felosztása után - a Pancsován 1911-ben alapított Délmagyarországi Lövész Szövetséget, amely Arad, Fehértemplom, Oravica, Orsóvá, Pancsova, Resica és Versec városok lövészeit egyesítette. A csak szórványosan ismert újságjelentésekből tudjuk, hogy a nagyobb bánsági lövészegyletek részt vettek a magyarországi és ausztriai lövészegyletek versenyein. Ismeretes az is, hogy 1868. július 26. - augusztus 6. között, egyes bánsági lövészegyletek is részt vettek a Bécsben rendezett szövetségi lövészünnepen. A svájci, német és osztrák lövészek mellett a VI. Osztály résztvevői között az 55. számú csoportban „Siebenbürger Sachsen und Deutsche aus dem Banate" csoportként voltak említve. Az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlása után a lövészegyletek tevékenységét betiltották. 185
