Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között II. tereit. A megyeháza és a városháza előtt felállított ágyúk mellett, égő kanóccal a kezükben tüzérek várták a tűzparancs kiadását. Ilyen erőviszonyok mellett a még a városban tartózkodó, 500 tagot számláló nemzetőrség beszolgáltatta a fegyvereit, ám közülük sokan - többek között a városi vezetőség tagjai: Stockinger-Sulyok Móric, Ferdinand Prenner és Küttel Károly vagy a városi alkalmazottak közül Pesty Frigyes és Fiala Lajos - a harcoló honvédséghez csatlakoztak. A magyar forradalmi hadsereg általi ostrom idején Józsefvárosban és a Gyárvárosban újraszerveződtek a nemzetőrségek. Az osztrák katonaság parancsnoksága alatti belvárosban, Rukovina tábornok kifejezett óhaja ellenére, a régi polgárőrséget nem lehetett újraszervezni. Ludwig Bersuder őrnagy - 1831-től feloszlatásáig a polgárőrség parancsnoka - korára és betegségére hivatkozva távol maradt a szervezési törekvésektől. Helyettese, Josef Krier főhadnagy inkább szabotálta, az ostrom végéig kereste az önkénteseket. így a polgárőrség a várban gyakorlatilag nem létezett és csak egy pár egykori tagja teljesített fegyveres szolgálatott (Täuber 2006, 50; Berkeszi 1904, 67-86; Geml 1896). A mai napig a Bánsági Múzeum történelmi osztályának gyűjteményében őrzik a Temesvári Nemzeti Őrség fennmaradt pecsétjét (ltsz. 20.779). Az ovális formájú, 3,1 x 3,3 cm átmérőjű, rövid nyelű, acélból készült nyomólap egy 5,5 cm hosszú fanyélbe van illesztve. A pecsétnyomó közepén a magyar koronával ékesített címer áll, körülötte két sorban magyar nyelvű felirat: „A TEMESVÁRI NEMZETI ŐRSÉG PARANCSNOKÁNAK PECSÉTJE". Amint a Bánsági Múzeum történelmi gyűjteményében őrzött, alábbi pecsétnyomó is bizonyítja, a 19. század elején említett lovas gárda (legalábbis ennek egyik utóda), 1848-ban is létezett. A 2,9 x 3,1 cm átmérőjű, ovális pecsétnyomó mezőjének központját a koronás címer díszíti. A fémből készült pecsétnyomó nyele hiányzik. Kétsoros körfelirata: „TEMESVÁRI LOV. NEM. ŐRS. OSZTÁLY" (ltsz. 27.865) (Kakucs 2010a, 478). A felfegyverzett temesvári polgárság az első világháború végén, amikor tudomásul vette a Bánságnak a budapesti vezetőség általi feladását, még egyszer színre lépett (Gabriel 1928, 80-92). A temesvári polgárőrség 1918. október 4-én alakult. Alakulásának közvetlen kiváltó oka a háború végi zavaros időben a temesvári polgárságot fenyegető fizikai bizonytalanság volt. Célja: a pár nappal azelőtt, a börtönből szabadon engedett közönséges bűnözök és a fogolytáborokból szabadult orosz hadifoglyok által terrorizált lakosság védelme (csak a Nagyposta körüli összecsapások 13 halálos áldozatot követeltek), és a közbiztonság helyreállítása volt. A polgárőrség kezdeményezője az október 31-én, dr. Ottó Roth által kikiáltott Bánsági Köztársaság élén álló Bánsági Néptanács volt. Az utóbbi részéről megbízott Miron Serb főhadnagy, dr. Jakab Kálmán és Franz Seitlinger szociáldemokrata politikusok által szervezett polgárőrség, a helyi rendőrség és a kadétiskola növendékeiből álló (Fischer nevezetű tartalékos hadnagy parancsnoksága alá tartozó) egységek több mint 2 órás harcban megtisztították a belvárost a garázdálkodó, felfegyverzett bandáktól. November 6-án nemzetiségre való tekintet nélkül, szervezett egységekben, a Belváros 168, a Gyárváros 484, a Józsefváros 795 és Erzsébetváros 670 nemzetőre tette le az esküt (Ilie^iu 1943 [Edi(ia 2003], 109). A szerb csapatok november 14-i temesvári bevonulása után feloszlatták az addig alakult katonai és félkatonai szervezeteket, majd november 22-én a polgárőrséget is (Munteanu 2002, 96). Amint a temesvári Levente-per irataiból is kitűnik, 1918 novemberében a temesvári diákok is szerveztek fegyveres rendfenntartó alakulatot (Borsi 1984). Temesvári polgári lövészegyesületek székhelyei és pecsétjei Temesváron a felfegyverzett polgári csapatok és későbbi nemzetőrségek mellett a 18. század első évtizedeitől az első világháborúig különböző polgári lövész- és vadászegyesületek is léteztek. Az 1734 utáni évtizedekben valamilyen formában továbbra is fennmaradtak a temesvári polgárság köréből verbuválódó lövészegyletek. Feltételezésünk szerint ezek az egyletek a 18. század első felében a betelepült német lakosság 177
