Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Történettudomány
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között II. szentelték fel. E szerint a megfelelő nagyságú téren felállított imasátor előtt rendben felsorakoztak a századok. A káplár átadta a főtisztnek az összetekert zászlót, amit az oltáron kiterítettek. A lelkész rövid, lelkesítő beszédet mondott, azután a főtisztek és törzstisztek az imasátorba vonultak, csak a kapitány maradt a fegyveresekkel. Amise alatt a fegyveresek karon tartott fegyverrel álltak (Katkóné - Orbán 2003,9). A szentmise végeztével a káplár bal térdével az oltár elé térdelt, és a jobb térdére fektette a zászlót. A keresztanya a koszorúlányokkal átadta a szalagokat, majd a zászlóra kötötték azokat. A lelkész megszentelte a felszalagozott zászlót, míg a szertartás alatt a fegyveresek felhúzott ravasszal álltak. A felszentelés után a káplár a zászlót az arcvonal elé vitte, melyet a fegyveres nép tisztelegve fogadott. Ezután a tanács tagja és tisztek kijöttek a sátorból, és a szegezés következett, amely apró, nevekkel ellátott rézpajzsocskáknak a zászlórúdhoz erősítését jelentette. A lelkész verte be az első három szöget a zászlórúdba a Szentháromság nevében, a főbíró szöget vert be a király és a királyné nevében, a polgármester, mint a polgárőrség ezredese a főherceg nevében, az őrnagy az ország és a törvényhozó testület nevében szegezett. A kapitány a Városi Tanács nevében, a segédtiszt pedig a keresztanya nevében vert egy-egy szöget a zászlórúdba. A főtisztek következtek: az őrmesterek és minden századtól két káplár, négy közvitéz, végül pedig több polgár járulhatott a zászlóhoz szegezni. Szegezés után a törzstisztek lóra ültek, a többiek a helyükre mentek. Az ezredes átvette a káplártól a zászlót és átadta a zászlótartónak, ezt követően buzdító beszédet tartott, melyet dörgő „Éljen a haza!” és éljenzés zárta be. Ezután eskü következett: „A mindenható Istenre esküszünk, hogy... Ő Felségének hívek, minden előlátóinknak engedelmesek leszünk. Ókét tiszteljük, parancsaikat pontban teljesítjük. Városunkat minden alkalomban oltalmazzuk, zászlónkat el nem hagyjuk. Minden szolgálatot éjjel és nappal végbeviszünk, a belső csend, rend, bátorság fenntartásában teljes erőnketfordítjuk, egy szóval magunkat az előirt szabályok szerint, mint becsületes polgárok és jó hazafiak viseljük. Isten úgy segélyen bennünket! Ámen!" A szertartás végeztével a tanácsnokok, a törzstisztek és a lelkész a sátorba mentek, majd díszsortűz, ima, térdelés után a századok rendben elvonultak. A Temesvár történetével foglalkozó szakiroda- lomban ismert az 1844. évi zászlószenteléseket megörökítő két képzőművészeti ábrázolás. Az első, a J. Rauh által készített kőnyomat, a második az ifj. Bersuder Alajos (1825-1895) festő által késztett, 98 x 106 cm-es olajfestmény, amely a Temesvári Múzeum Képzőművészeti Részlegében (ltsz. 769) található. Kevésbé ismert, hogy az említett zászlószentelésnek irodalmi vetülete is van. A Joseph Beichel temesvári nyomdájában 1844-ben megjelent Festspiel zu Feier der am 27. Oktober 1844 statt findenden Fahnen- Weihe des Temesvarer k.freistädt. Schützen-Corps című darab szerzője, Alexander Schmidt 1840-1847 között a városi színház igazgatója volt. Nincsenek pontos adataink arról, hogy a darabot be is mutatták. A népi jellegű színmű szereplői: nagyapa, lánya, unokája, ennek vőlegénye és a történelem istennője Klió, meg a népi kórus. A három felvonásos darab cselekményének központjában a temesvári polgári had zászlójának felszentelése körüli események, és a nagyapa által megtestesített városi polgárságnak a polgári értékek és hagyományok iránti megrendíthetetlen tisztelete áll. Két évvel az 1844. évi zászlószentelések után a város polgárai kérték egy magyar nyelvű parancs alatt álló polgárőrségi század felállítását. Kérésüket támogatta a város vezetősége is. A József főherceghez (1776-1847) küldött kérvényük jóváhagyását a nádor 1847. január 3-án bekövetkezett halála, majd a forradalom kitörése akadályozta meg. Ennek az egységnek az egyenruhája nemzetiszínű tollal díszített vörös csákó, kék zsinóros, égszínkék színű atilla, sötétkék öv és kék zsinóros vörös nadrág lett volna (Geml 1896). A Temesvári Nemzeti Őrség 1848-1849-ben A temesvári nemzetőrség felállítását az 1848. március 18-án tartott népgyűlés határozta el, miután az akkori Jenő herceg téren összegyűlt 175
