Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Árpád-kori állatcsontok Csanádpalota-Országhatár lelőhelyről Tóth Anikó Bevezetés A Móra Ferenc Múzeum irányítása alatt 2010-2012. során feltárt Csanádpalota-Országhatár (Nr 61. lelőhely]1 lelőhelyről előkerült régészeti leletek egy jelentős része zoológiái jellegű. A Krakk-ér és az államhatár közötti nyomvonalszakaszon végzett régészeti munka bronzkori, kora bronzkori, szarmata, közép és késő avar kori, Árpádkori és ismeretlen korú régészeti és állatcsont leletek feltárását tette lehetővé (PÓpity 2012). A viszonylag jó megtartású állatmaradványok száma 12 883 db (Tóth 2013-2014). Ebben a munkában a lelőhely Árpád-kori objektumából előkerült 1923 db gerinces és puhatestű leletanyagot régészeti állattan módszerekkel és statisztikai értékeléssel ismertetem.1 2 A maradványok részletes leírása (faj, lelet, oldal, mérhetőség, biometriai leírás - pl. marmagasság számítás -, kiemelt antropogén és környezeti hatások, patológiás elváltozás, életkor) és azok különféle módszerekkel történő értékelése szükséges. Kiegészítve néhány a környező lelőhelyekről is leírt különleges lelettípussal, a csontüllőkkel. A zoológiái elemzés egyik fő célja a háziállattartás jellegének bemutatása, az állatok hasznosítási, felhasználási módjainak rekonstruálása. A vizsgált 1 Az M43 autópálya Makó-Országhatár közötti szakasz tervezett nyomvonalának legkeletibb régészeti lelőhelyén, azaz Csanádpalota-Országhatár (KÖH azsz.: 52785) nevű lelőhelyén 2010. október 26. és 2011. augusztus 30. között, majd végül 2012. október 29- én és december 7-én végeztek feltáró munkálatokat a régészek Pópity Dániel vezetésével. 2 Az emberi maradványokat (N: 2) antropológiai vizsgálatokra átadtam. területen az emberi szelekciót követően felhalmozott állatmaradványok alapján végzett minimum egyedszám számítások segítségével képet kaphatunk az állattartási szokásokról, az állatállomány nagyságáról. A fauna maradványainak statisztikai értékelése a Kretzoi Miklós-féle természetes anatómiai régiók (törzs és végtagok fő test-tájakra osztva) és az Uerpmann-féle húsminőség szerinti csoportosítás alapján történt (Kretzoi 1968; Uerpmann 1973; Vörös 2005; 2007). A lelőhelyről azonosított 949 db (49,4%) lelet mellett leszámoltam 974 db apró csonttöredéket, ami jelzi a csontok töredezettségét (1. táblázat). Az állatmaradványok 98,9%-a háziállatoktól származik. Szarvasmarha (BostaurusLinné, 1758), kecske (Capra hircus Linné, 1758), kiskérődző [Ovisaries/Capra hircus Linné, 1758), sertés [Sus domesticus Erxl. 1777), ló (Equus caballus Linné, 1758) és kutya (Canis 1. familiáris Linné, 1758) csontok (1. ábra). A vadállatfajok közül gímszarvas (Cervus elap- hus Linné, 1758), madár (Aves sp. indet), kisemlős (Rodentia sp. indet) és hal leletei azonosíthatók. A puhatestűeket kagylók: folyamkagyló-féle (Unionidaesp. indet), tompa folyamkagyló (Unió crassus, Philipsson, 1788), folyamkagyló (Unió tumidus, Linné, 1758) maradványai képviselték (1. táblázat). Zoológiái jellemzés Az egyedszám vizsgálat szarvasmarha dominanciát mutat. A csontleletek nagy része szarvas- marha és ló maradvány (1. ábra). A kiskérődző és sertés maradványok megoszlása közel azonos. 121
