Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
A hatvanéves Fodor Ferenc köszöntése
A hatvanéves Fodor Ferenc köszöntése (fotó: Markos Anna] Az Ünnepelt 1957. november 16-án született Kiskunmajsán, igazi szülőföldje azonban Csólyospálos, egészen pontosan Pálospuszta, ahova ősei szegedi földről vándoroltak el, és vertek gyökeret olyan családok társaságában, amelyek szívós munka árán alakították termővé a homokpusztát. Szülei, Fodor Ferenc és Máté Mária is gazdálkodók voltak, így egyetlen fiúk gyermekkorától közvetlenül részt vett a család tevékenységében, mondhatjuk: „belenőtt” a mezőgazdasági munka gyakorlatába. A majsai gimnáziumban megszerzett érettségi után Szegeden tanult tovább, előbb a Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem-orosz szakán végzett (1977-1982), majd történelem kiegészítő szakon a József Attila Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán egyetemi szintű oklevelet szerzett (1983-1986). Néprajzi tanulmányait Budapesten, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen kezdte meg, de egy szemeszter után, édesapja váratlan halála miatt kényszerűen félbe is kellett szakítania; a képzést aztán Szegeden kezdte újra, s kapott etnográfusi diplomát (1995-1999). Doktori (PhD) fokozatot az ELTE Néprajztudományi Doktori Iskolájának Európai etnológia programjában szerzett 2006 decemberében megvédett disszertációjával. Pályája 1982-ben Szegeden, a Gedói Általános Iskolában indult, ahol orosz-történelem szakos tanárként tevékenykedett. Munkájában már ekkor fontosnak tartotta diákjaival a helyi néphagyomány elemeinek megismertetését. Az e törekvésére felfigyelő ifj. Lele József ajánlására 1985-ben, Juhász Antal hívásának eleget téve felhagyott a hivatásszerű tanítással, s gyűjteménykezelőként a Móra Ferenc Múzeum néprajzi osztályára került. Értelmiségi munkája mellett mindvégig kötődött a gazdálkodáshoz, s foglalkoztatta a gazdaemberek boldogulása. Az 1980-as és az 1990-es évek fordulóján a közéletben aktív szerepet vállalt, hiszen 1989-ben az MDF csólyospálosi szervezetének elnöki tisztségét töltötte be, ugyanebben az évben pedig az országban elsőként gazdatársaival újra megalakította a helyi gazdakört. 1990 és 1992 között a Gazdakörök Országos Szövetségének elnökségi tagjaként tevékenykedett. Első komolyabb néprajzi tanulmánya 1987-ben jelent meg a Móra Ferenc Múzeum Évkönyvében, amelyben a csólyospálosi napraforgótermesztéssel és az olajsutulás kérdéseivel foglalkozott behatóan. Közel tíz esztendő elteltével követte ezt egy másik jelentős munka, ami a fa és az ember sokoldalú kapcsolatát elemezte a Duna-Tisza közi homokhátság vonatkozásában. Az 1990-es évek elejétől bekapcsolódott a Juhász Antal által elindított nagyszabású kutatómunkába, a Duna-Tisza közi migráció és települési viszonyok feltérképezésébe. Ennek keretei között önálló tanulmányban dolgozta fel Pálospuszta és Kömpöc benépesedésének folyamatát. Szűkebb pátriájának kettős évfordulójára - Csólyos- és Felsőpálos puszták felosztása befejezésének centenáriuma, valamint Csólyospálos mint 12
