Bárkányi Ildikó – F. Lajkó Orsolya (szerk.): A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2017., Új folyam 4. (Szeged, 2018)
Régészet
Sztankovánszki Tibor A Makó-igási járandói szarmata telep szerkezete és épületei formája alapján vagy kerámia alapanyag, vagy pedig a vasművességhez kapcsolható, mint a gyomai, szegvári és örménykúti telep téglaszerű agyagleletei (Vaday 1996, 151-152, Istvánovits-Lőrinczy-Pintye 2005, 169, Vaday etal 2011, 412). Összegzés A makói település több épülete legkésőbb a 3. század második felében megsemmisült, de ez az esemény nem a település pusztulását, hanem egy tereprendezést eredményezett. A település teljes történetének megismeréséhez viszont csak az autópálya nyomvonalán kívül eső területek feltárása segíthet. A szarmata házak felépítésére a fentebb jellemzett régészeti leletekből és néprajzi megfigyelésekből következtethetünk. Ammianus Marcellinus szarmata házakról fennmaradt leírása, amely szerint „(...) széthányták könnyű szalmakunyhóikat, (...) nem védett meg a haláltól senki sem, még a legerősebb gerendákból összerótt ház sem", összeegyeztethető a makói épületek szerkezeti felépítésével. (Idézi Vörös 1998, 56) A gödrök elhelyezkedéséből következően a pa- ticsok 3 különböző felmenő fallal rendelkező ház maradványaihoz tartozhattak. A makói telep épületeinek padlóit agyaggal tapasztották, ácsolt gerendavázas falaik (pl.: deszkák, lécek) tapasztott sövényfonásához vesszőket (nyárfa, mogyoró stb.) használhattak. Láthattuk, hogy egy hiteles rekonstrukcióhoz mindenképp szükséges az épület részletes alaprajza és az építőanyagok ismerete. Emellett elengedhetetlen a paticsok további anyagvizsgálati és archeobotanikai analízise, hiszen segítségükkel betekintést nyerhetünk egy-egy adott szarmata település természeti környezete - pl. a felhasznált nyersanyagok tekintetében -, közelebb kerülhetünk építkezési szokásaikhoz, valamint a lakók életmódjának megismeréséhez. A kutatás további irányait követve később talán lehetőség nyílik a szarmaták épületei alapján a telepen belüli társadalmi strukturáltságra, ill. az építkezések regionális eltéréseire is fényt deríteni. Irodalom Béres 2005 Béres Mária: Cölöpvázas szarmata kori épületek a szatymazi határban. SzKMÉ 7. (2005), 199-234. Cseh 1998 Cseh János: Római kori településkutatások Kengyel határában. In: Jazigok, roxolánok, alánok. Szarmaták az Alföldön. Szerk.: Havassy Péter, Gyula, 1998,83-101. Cseri 2009 Cseri Miklós: Néprajz és muzeológia, Tanulmányok a népi építészet és a múzeumi etnográfia köréből. Debrecen-Szentendre, Debreceni Egyetem Néprajzi Tanszék, 2009 (Studia Folkloristica et Ethnographica 51.) Dám 1992 Dám László: Építkezés. Debrecen, Kossuth Lajos Tudományegyetem, 1992 (Néprajz Egyetemi hallgatóknak, 13.) Dám 1993 Dám László: Az Alföld népi építészete. JAMÉ XXXIII-XXXV. 1990-1992 (1993), 133-153. Dinnyés 1997 Dinnyés István: A Nyáregyháza 6. és 16. lelőhely szarmata házai. Kutatások Pest megyében. Tudományos konferencia I. PMMF4.1997, 367-373. Gulyás 2010 Gulyás Gyöngyi: 107. Bugac, Gázátemelő. RKM 2009 (2010), 173-174. Hajdú et al 1997 Hajdú Zsigmond-M. Nepper Ibolya-Sz. Máthé Márta-Raczky Pál- Kriveczky Béla-Csányi Marietta-Tárnoki Judit: Polgár-Kengyel- köz. Szarmata település a III.-IV. századból. - Sarmatian settlement from theA.D. 3rd-4th century. In: Utak a múltba. Az M3-as autópálya régészeti leletmentései. Paths into the past. Rescue excavations on the M3 motorway. Szerk.: Raczky Pál-Kovács Tibor-Anders Alexandra, Budapest 1997, 106-109. 110
