A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Kiskundorozsma-Subasa (M5. Nr. 38. 26/90) késő avar temető állatcsont leletei (M5 Nr. 38, 26/90)
Tóth Anikó Kiskundorozsma-Subasa [M5. Nr. 38. 26/90] késő avar temető állatcsont leletei teljes vázakból következtethetünk. Az egyedek csaknem minden testrészének része megtalálható a sírokban. Kivételt képez a fej régió, amely a 12 egyedből 2 esetében került elő. A szárnyak és a lábak általában párban találhatók, ami alapján feltételezhető, hogy az áldozatot egészben (fej és a nyak egy részének kivételével), levágott fejjel készítették elő. Biometriai vizsgálatok A késő avar kori temetőben ételadományként elhelyezett szárnyas maradványok biometriai vizsgálatánál az avar kori ősi törpetyúk jellemzésére szolgáló kis testarányokat mérhettem. A hosszú csöves csontok mérettartománya hasonlóságot mutat Vác avar temető (Vörös 2000; 2014) és Balatonkiliti VII-VIII. századi (Bartosiewicz 1995) juvenilis és aduit egye- deivel, ami egy, a Kárpát-medencében gyakori típus tartására utal. A statisztikai vizsgálatok alapjául az egyedek domináns számú felkarcsont epiphisisek osteometriai vizsgálatát emelem ki. A házityúk vizsgált felkarcsont hosszúság értékei 17 minta alapján 5,7-6,39 cm közé estek (12. táblázat). A szárnyasok felkarcsont proximalis epiphisis paraméter vizsgálata alapján a szórás kicsi, az eltérések életkorbeli különbségekből adódhatnak. A házilúd felkarcsont hosszúság értéke eléri a 16 centimétert. A két faj méretbeli különbsége a vizsgálat alapján is egyértelműen kimutatható (5. ábra). Házityúk és házilúd humerus proximalis epiphisis vizsgálata 18 ~ 16 I 1 14 * 1 12 2 io 8 8 •a 8 I «• 6 e Sí 4 a E , T+ 10 15 20 25 Humerus proximalis szélesség(mm) 35 40 5. ábra: M5Nr. 38. 26/90. Házityúk és házilúd felkarcsont proximalis epiphisis vizsgálata. Összefoglalás A Tisza menti területek az álló- és folyóvizekben gazdag környezeti jelleg révén alkalmas területnek bizonyultak a földműves, paraszti életmód térhódítására, a letelepült életmódra való áttérésre. A bolygatatlan sírokból feltárt puhatestű leletek alátámasztják a környezeti jelleget, amelyben az avar közösség élhetett. A tavakban, iszapos aljzatú, növényekkel benőtt állóvizekben élő csigahéj maradványok és a feltárás naplója alapján leírt kagyló teknők léte időszakosan elöntött, álló vizekkel jellemezhető környezetet feltételez. A környezeti viszonyok rekonstruálásához további természettudományos vizsgálatok szükségesek. A biometriai vizsgálatok alapján az avar korra jellemző, a halottak sírjaiba gyakran elhelyezett kistermetű házi szárnyasok csontjai útravalóul szolgálhattak, életükben és hitvilágukban jelentős szerepet játszhattak, amelyre az adományok elhelyezése is utal. A subasai késő avar temető állatcsont leletben gazdag sírjai elsősorban női sírok voltak, amelyeket a gyermeksírokhoz hasonló elrendezés és lelettípus jellemez. A nők sírmelléklete szarvasmarha, juh, valamint a házityúk és lúd maradványai mellett a gyermeksírok tipikus tojás maradványai feküdtek. A tojás a gyermekeknél óvó (védő) „amulett”, a nők és férfiak esetében a termékenység jelképe lehetett (Matolcsi 1975, Matolcsi 1982, Bartosiewicz 1995). A két férfi váz mellett fekvő állatcsont leletek száma nem jelentős, a tyúk a bal medence mellett feküdt. Mivel a szárnyasoktestrészei az anatómiailag csatlakozó csontokkal együtt van a sírgödörben elhelyezve (felkarcsont/orsócsont/singcsont és/vagy combcsont/sípcsont/szárkapocscsont), jelenlétük szinte biztosan ételmellékletként értelmezhető. A húsban gazdag testrészek a halotthoz közel (kéz- és lábfej, medence) helyezkednek el. E temető esetében a nagyemlősök csontjai (borda, lapocka, hosszú csöves csontok) között díszített csontlemez és egyéb megmunkálásra alkalmas maradványok fordultak elő. 96
