A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben uralkodóvá (Istvánovits-Kulcsár 1994,70-72). A legtöbb szarmata temetőben, így Apátfalván is a leggyakoribb melléklet az edény (27 darab, azaz az összes sír 57,5 %-a tartalmazott edényt), melyeket minden esetben a lábhoz helyezve találtunk. Ezek mindegyike kerámiából készült (20. tábla). Étel vagy ital nyomát az edények belsejében nem találtuk, de már korábban jeleztem, hogy több edény belsejéből a tisztítás során gyöngy került elő. Két edényt egy sírból egyetlen alkalommal találtunk (128. sír). Több esetben az egész edények mellett előfordultak töredékek, de mivel a betöltésből származtak, így ezekben az esetekben a kettős vagy többes sírbatétel nem bizonyítható. Az edények tipológiai összetételét vizsgálva megállapítottam, hogy a leggyakoribb típus a gyorskorongon készült, gömbös testű edény, amely minden korú és nemű halott mellett megjelent (18. tábla 1-12). Ezek a formák kronológiai támpontot csak igen tág határok között nyújtanak, a kései keltezés mindössze néhány egyedi megjelenésű edénynél bizonyítható (öves, cilindrikus és bikónikus példányok). Ez mondható el a félgömbös testű tálak jelentős részéről is. A meredek és a homorú falú, éles hastörésű tálak előfordulásánál már könnyebb a helyzet. Az ismert analógiák, valamint a sírokban talált lelet-kontextusok alapján legkorábbi sírba kerülésük a 4. század utolsó harmadára tehető. Ugyanez vonatkozik a 201. sírban nyugodott csecsemő kiöntőcsöves korsójára vagy a 138. sírban eltemetett férfi besimított fenyőmintázatú, kétfülű bögréjére is. A fenti adatok alapján elmondható, hogy az Apátfalva-Nagyút-dűlőn feltárt temető népessége a temetkezési szokások jellegzetességeinek figyelembevételével (D-É-i tájolással eltemetett halottak, árokkerettel körülvett sírok, a lábhoz helyezett edények, a női ruhák gyöngyözése, a nyakperec stb.) a szarmata etnikumhoz köthető. Egyes tárgytípusok (pl. a balta alakú csüngök, a kiöntőcsöves edény, a csonttűtartó stb.) erős keleti kapcsolatok meglétére utalnak. A temető használati ideje feltételezhetőleg egy vagy két emberöltőnyi lehetett. Erre az egységes tipológiai csoporthoz tartozó viseleti elemek és mellékletek összességéből következtethetünk. A temető használati idejének kezdetét - a fentiekben már ismertetett párhuzamok alapján - (pl. a fibulák, a csüngök, a nyakperec, a karikára ráhajló peckű csatok, a sötét karneolok nagyszámú jelenléte, valamint a kései típusú edények miatt) a 4. század közepére - utolsó harmadára, záródását az 5. század első harmadára tehetjük. Az apátfalvi temető leletanyagát tekintve a Sándorfalva-eperjesi, a Csongrád-kender- földeki, a Tápé-malajdoki, illetve az Öföldeák- Ürmös II. lelőhelyen található temetőkkel mutat rokonságot. Ezt az időrendi helyzetet erősíti meg a korábban már felsorolt ékszerek és viseleti elemek számos típusa is. 55
