A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Kujáni Yvett: Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Az apátfalvi temető elemzése III.
Kujáni Yvett Viseleti elemek és mellékletadási szokások egy 4-5. századi dél-alföldi temetőben Mindebből az a következtetés vonható le, hogy a rablások céltudatosan zajlottak. Ugyanakkor a csontok elhelyezkedéséből azt is kimutattuk, hogy a hantolást követően a rablás mely időszakokban következhetett be (Kujáni 2014,107-111). Az embertani feldolgozás elvégzését követően egyező megállapításra juthatunkaz itt kimutatott hasonlóságok megoszlása, valamint a leletanyag nagyfokú azonosságával kapcsolatban.88 89 Az antropológiai elemzések szerint közelebbi kapcsolat tételezhető fel az egymás mellett vagy egymás közelében eltemetettek esetében a 127-128., 130-132., valamint a 145-146. sírok között.39 Az azonos megbetegedés alapján figyelmet érdemel a 163., 176., 183., a 128., 131., 134., 138. sír, valamint a két (három?) tbc-s gyermek (163., 178., 195. sírok) és a felnőtt fiatal nő (189. sír) egymáshoz közeli helyzete (Kujáni 2015,33-62; Marcsik-Kujáni 2015,139). Ez a leletanyagban egyrészt a 128-129. és 134. sír edényeinek hasonlatosságában, a 145., 159. és 160. sír kettős fibulaviseletében, valamint a fertőző megbetegedésekben elhunytak csüngős viseletében nyilvánul meg (163., 178., 195. és 189. sír). Kronológia A belső időrend meghatározása a rablottság, a leletek egységessége, a tipokronológiai kutatások tág határai, valamint az eltemetettek viszonylag csekély száma miatt nehézségbe ütközött. A vizsgálatom kiterjedt a közel egyidejűtemetkezések kapcsolatának elemzésére is. Ennek során összehasonlító analízist végeztem a temetőben megjelenő temetkezési szokások és a jellegzetességeket leginkább tükröző leletanyagban. Ehhez a sírban lévő leletek szeriációs adatait használtam fel.90 * Megállapításom szerint 88 A 127., 128,130.- 132., 145.,189. sírok nagyfokú rab- lottságnak voltak kitéve (Kujáni 2014, 2. táblázat]. 89 A valódi vérségi kapcsolat megállapításához genetikai vizsgálatok szükségesek. 90 Módszerem alapja a leletek relatív időrendi vizsgálatán felül egy belső szeriációs rendszer felállítása volt, amely megadhatta volna a statisztikai valószínűségét a tárgyak - és így a sírok - sorrendjének is. Az analízis során azokat a tárgytípusokat vettem figyelembe a melyek legalább két sírban előfordultak és tipológiailag a temető túlságosan homogén, egyúttal igen rövid időszakot képviselt, így ez módszer nem vezetett eredményre. Ennek oka egyrészt, hogy a sírba került korszakhatározó leletek zöme rabolt, bolygatott sírból származik. Másodsorban ezek számos olyan lelettípussal együtt fordulnak elő, amelyek kontextusa az azonos sírból származó leletanyaggal együtt nem teszi lehetővé a pontosabb kronológiai besorolást. Az apátfalvi temető használati idejének pontosabb meghatározást a fent említett statisztikai analízisen felül elősegíthette volna a szuperpozíciók vizsgálata. Egy ilyen sírpár található a temetőben (135. és a 136. sír), amely erősen bolygatott volt. Az ásatási megfigyelések alapján megállapítható, hogy a korábbi sírt (135. sír) egyszer a temetést követően rövid időn belül kifosztották, egy másik bolygatás pedig akkor érhette, amikor a 136. sírt ráásták, a sírban talált töredékes tárgyak pedig kronológiai fogódzót nem nyújtottak. A keltező értékkel bíró leletek közül az időrend meghatározásánál támpontot jelentett a fülbevalók (közülük is a lemeztagos példányú), a nyakperec, a megvastagodó karikájú, ráhajló peckű csatok, a szárnyasbalta alakú, valamint a lemezes testű, félhold alakú csüngök és az üveg függesztőfüles gyöngyök jelenléte. Az Apátfalván előforduló gyöngyök jelentős része már a 2. századtól kimutatható a szarmata női viseletben (lecsapott sarkú, hasáb alakú karneolok, korallok, számos üveggyöngy típus). Néhány típus azonban (pl. függesztőfüles üvegy- gyöngyök) Pontus-vidéki kapcsolatokra mutat, feltűnésük a Kárpát-medencében nem korábbi, mint a 4. század vége. A temetőben napvilágot látott egy- és kéttagú aláhajlított lábú fibulák, az ovális alakú, kör metszetű, középső tengelyében kissé elnyújtott, két végén megvastagodó, masz- szív ezüst karperecek, a D alakú vagy ovális csatkarikák, a kéttagú, szögletes szíjszorítójú (néhol kontúr-kereteit) övcsatok, valamint a bemutatott edények formavilága egyértelműen a késő szarmata korra helyezi a temető használatát. A csont tűtartó és a síkozott nyakú szálvezető horog együttes jelenléte, azonosíthatóak voltak. Az egyedi tárgytípusokat kivontam a vizsgálat köréből. 52
