A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Terepbejárások, leletmentések és feltárások 2015 Földeák, Szárazéri-Ugar IV. lelőhely (Csongrád-megye) Ő, Sz, A, Ge, H, Á Földeák külterületén, a Szárazéri-ugar dűlőben, mezőgazdasági munkavégzés közben emberi maradványok kerültek elő, amelyről 2016. április 6-án, Fertály János, földeáki lakos értesítette a Móra Ferenc Múzeumot. A mezőgazdasági munkával érintett, Görbe József tulajdonában lévő földterületen, április 7-én Benedek András helyszíni szemlét végzett. A korábban begyűjtött emberi csontmaradványok, illetve a terület bejárása során talált újabb csonttöredékek (köztük több erősen zöldre színeződött töredék] alapján egyértelművé vált, hogy a környezetéből kiemelkedő, partosabb terület keleti részén régészeti korú temető helyezkedik el, amelyet a természetes erózió, valamint a mezőgazdasági művelés veszélyeztet és folyamatosan pusztít. A lelőhelyen található temető pontos korának meghatározása végett előbb 2016. május 4-6. között, majd a lelőhely kiterjedésének és a felszínen, eredeti helyzetükből kimozdított leleteinek összegyűjtése okán 2016. június 27-29. között és július 11-én fémdetektoros vizsgálatot végeztünk. A szisztematikus terepbejárás és fémdetektoros vizsgálat eredményeként a nagy kiterjedésű, Ny-K-i irányban hosszan elnyúló lelőhelyen számos korszak fém-, valamint kerámiaanyagát sikerült ösz- szegyűjtenünk. A kisebb kiemelkedésekkel tagolt dombhát legkeletibb kiemelkedéséről, ahol korábban az embercsontokat is találták, nagy mennyiségben kerültek elő 10-11. századi sírokból származó fémmellékletek. A temető mellett a felszínen begyűjtött kerámialeletek, és salakok alapján szarmata telepjelenségekkel is számolni lehet. Nyugati irányba haladva jóval kisebb mennyiségben, de folyamatosan fordult elő fém- és kerámialelet. A területen található újabb temetőkre utal egy késő avar kori szíjvég, egy germán (valószínűleg gepida] ezüstfibula, illetve egy 10-11. századi ereklyetartó mellkereszt. Ez utóbbi azért érdekes, mert a lokalizált temetőtől mintegy 200-250 méter távolságra került elő. A telepjelenségekre utaló leletek között őskori, szarmata és Árpád-kori kerámiatöredékek fordultak elő. Említésre méltóak továbbá a terület Ny-i végéről begyűjtött kő és tégladarabok, áglenyomatos tapasztások, valamint néhány középkori verettöredék. A felszínen összegyűjtött nagy mennyiségű embercsont és fémmelléklet következtében a hosszan elnyúló dombhát keleti végén található, megközelítőleg kerek alaprajzú kiemelkedésen 2016. július 18. és augusztus 5. között leletmentő ásatást végeztünk. Munkánk elsődleges célja, a detektoros vizsgálat által, a dombtető környékére lokalizálható, a szántással erősen megbolygatott, fémszerelékkel felszerelt öves temetkezés megkeresése és megmentése volt. Emellett szerettünk volna minél átfogóbb képet kapni a temető sírjainak helyzetéről, azok veszélyeztetettségéről. Kézi erővel összesen 219 m2-i felületet kutattunk meg. A megnyitott részeken a humuszvastagság mindenhol elérte a 30-40 cm-t, amely alatt egy kissé kevertes, de a humuszrétegtől jól elkülönülő világosbarna, löszös talajréteg jelentkezett. A régészeti korú foltok ebben a rétegben már jól rajzolódtak szürke, szürkésbarna betöltésükkel. Egymáshoz igazított kutatóárkainkkal a domb felső részén (a dombtető környezetében] egy nagyobb összefüggő szelvényt sikerült megnyitnunk, amelyben 6 stratigráfiai egységet különítettünk el. Ezek közül ugyanakkor mindössze csak 2 bizonyult objektumnak. A két, egymás közelében fekvő, Ny-K-i irányban tájolt sír a megfigyelt temetkezési szokások (fával kibélelt sírgödör, lábtartás] és a leletanyag (vörös okker] alapján késő rézkori, kora bronzkori temetkezés (Jamnaja-kultúra], Miután a két sír környékét elég jól körbeástuk, megállapítható volt, hogy a domb ezen részére — bár a humuszból az ásatás ideje alatt is nagy mennyiségben kerültek elő honfoglalás kori fémveretek — nem terjedt ki a 10-11. századi temető. A két sír mellett érdemes megemlíteni a szelvény DK-i sarkához közel, a humusz és az altalaj találkozásánál, egy kisebb területről, de folt nélkül előkerült nagyobb mennyiségű szarmata kerámiatöredéket (3 Snr] is. 366
