A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Sánta Gábor: Gajdács Mátyás és Fekete István
Hegedűs Anita Egyetemisták a terepen váltak a látogatók számára. A múzeum-boom rendelkezett kvantitatív és kvalitatív aspektussal egyaránt: egyrészt nőtt a múzeumok száma, másrészt pedig ezzel együtt megváltozott, megnőtt a társadalomban betöltött szerepük (Sandell & Janes 2007]. A múzeumok ma már nem csak a tradicionális elvárásoknak, a megőrzés és kategorizálás követelményének felelnek meg, hanem a kortárs múzeumok egyfajta kulturális ikon-, kulturális vezetői szerepet is betöltenek (Sandell & Janes 2007], Ébli Gábor (2005) és György Péter (2003) tanulmányai alapján a múzeum-boom az intézményi, gyűjteményi és kiállítási struktúra, valamint a látogatói attitűdök és az építészet tekintetében is újat hozott, csakúgy, mint a kulturális szféra és a piac kapcsán, illetve az online lehetőségek tekintetében. A felvilágosodás korában elhatárolt gyűjtési területek alapján zajlott a múzeumi gyűjtőmunka, illetve a kiállítás-szervezés. A különböző témájú, hátterű tárgyak egymástól elszeparálva, egyedi kontextusukban kerültek bemutatásra - ez a rendszerezés a racionalizmus eszméjére épült, tehát arra a törekvésre, hogy az ember ura a saját tárgyainak, és kőbe vésett szempont- rendszerek és kánonok alapján rendszerezi őket. A múzeumok fő feladata a magas- és tömegkultúra kettéválasztása volt: az értékes elválasztása az értéktelentől, kiemelése a szürkeségből, az egyformaságból és silányságból. Ez a fajta szemléletmód azonban a múzeum-boom során megváltozott, ugyanis a posztmodern hatására a múlandóság került előtérbe az eddigi legfontosabb szemponttal, az örökérvényűséggel szemben (György 2003). A múzeum-boom lezajlása után már nem a tárgyak, a kiállítási darabok és a muzeológusok irányítják az adott múzeum kiállításainak szerveződését, hanem a kurátorok és közvetve maguk a fogyasztók, a fogyasztói magatartás. Ahogyan Ébli fogalmaz (Ébli 2005), a múzeum fő szerveződési elve az emberközpontúság lett, tehát létrejött az antropologizált múzeum. A múzeum-boom újdonságát az jelentette, hogy az ember és világa összetettségét mutassa be: „a múzeum fókusza tárgyak helyett összefüggésekre, s az állapotok helyettafolyamatokrahelyeződikát.” (Ébli 2005,18) Ébli és György is kiemeli a látogató központúság fontosságát, a befogadók igényeinek kielégítésére való törekvést, melynek eredményeképp a múzeum a környezetével történő találkozást nem kerülheti el. Ezért indultak, indulnak el a múzeumok a kommercializálódás útján, keresnek újabb megoldásokat működésük finanszírozásához - a múzeumok életét tehát már nem a 19. századi normák, hanem a piaci és a gazdasági trendek határozzák meg. Ezért vált lassan általánossá a múzeumok tevékenységi körének kiterjesztése: a látogatók nem csak művészeti élményt és művelődési lehetőséget keresnek, hanem egyúttal kikapcsolódni, szórakozni is vágynak. A múzeumok tehát kiszolgáló és szórakoztató egységeket nyitottak, hogy ne csak egy-egy kiállítás megnézésének idejére, hanem akár egy teljes napra is odacsábítsák a látogatókat. György Péter ezt a jelenséget egy „maH”-ként, azaz bevásárlóközpontként írja le, ahol az emberek esznek-isznak, szórakoznak (György 2003). A megváltozott múzeumi szerepkört a „Walt Disney-világ” jelzővel illeti, mely szerint „a múzeumok egyre inkább s egyre-másra a gigantikus szórakoztatóipar, a leisure time industry részévé váltak, médiabeli jelentőségük és megjelenésük lassan szinte egyenes arányban áll egymással” (György 2003,127). A fentiekben bemutatott átalakulás alapján elmondható, hogy a múzeum napjainkban már nem az állandó, statikus kiállítások helyszíne, hanem mindinkább nagyszabású, széles rétegek által kedvelt témákat bemutató, ún. blockbuster időszaki kiállítások színhelyévé vált (Koltai 2010). Calcagnini szerint: „A múzeumok az elmúlt években megpróbáltak kevésbé hatalmi helyzetből beszélni, és a hangsúlyt áthelyezték a tárgyakról és a muzeológusok szaktudásáról a látogató szempontjaira.” (Calcagnini 2011,73) Ezta nagymértékű múzeumi átalakulást Foghtűy már 1993-ban jelezte: „a múzeumok szentély-jellege megszűnőben van, erősödik a művelődés lehetőségeinek közkinccsé tétele” (Foghtűy 1993,44). Egyúttal „a múzeumi szakembereknek tudatosítaniuk kell magukban azt, hogy a múzeum küldetése a múzeum szolgálata, ennek alá kell rendelni a múzeum feladatait, s a közönség számára nyújtandó 344
