A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)

TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor-Illés Gábor: Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra

Csehó Gábor - Illés Gábor Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához Nicrophorus germanicus [ Linnaeus, 1758) - nagy temetőbogár Európa nagy részén és Elő-Ázsiában honos bogár, hazánkban mindenütt megtalálható, de sehol sem gyakori (Székessy 1961). Kifejlett egyedeivel április és szeptember között talál­kozhatunk. Általában nagyobb testű állatok tetemén táplálkozik, de megfigyelték már trágyán és rothadó gombán is, ahol elsősorban rovarokat és rovarlárvákat fogyaszt (Merkl-Vig 2009). A Két-erdőből talajcsapdával nagyobb egyed- számban mutattuk ki. Aphodius scrutator (Herbst, 1789) - vörös trágyabogár A nemzetség legnagyobb hazai faja, amely a Kárpát-medencében sokfelé előfordul, de sehol sem gyakori (Endrődi 1956, Merkl-Vig 2009). Az imágó júniustól októberig szikes legelőkön, száraz homokpusztákon rajzik (Ádám 1987), ahol lárvája leginkább szarvasmarhatrágyá­ban fejlődik, más növényevő állatéban csak igen ritkán található (Merkl-Vig 2009). Egy példányt a nedvesebb kaszálón szarvasmarha ürülékében találtunk. Trichiussexualis Bedel, 1906 - keleti prémesbogár A faj Dél- és Közép-Európában honos, Kuthy Dezsőnél még Trichius gallicus néven szerepel és a Kárpát-medencére nézve gyakorinak számít (Kuthy 1900). Endrődi Sebő szerint elsősorban hegy- és dombvidékeken fordul elő, elvétve azon­ban az Alföldön is megjelenik (Endrődi 1956). Külseje a poszméheket utánozza, és repülés közben kibocsátott hangja is azokra emlékeztet (Merkl-Vig 2009). Lárvája különféle lombos fák korhadt tuskóiban, rönkjeiben fejlődik (Merkl- Vig 2009). Az imágó júniusban és júliusban erdei virágokat, főként fészkes virágzatúakat látogat, de előszeretettel fogyasztja a fekete bodza (Sambucus nigra) virágait is. A lucernás szegélyében selyemkóróról (Asclepias syriaca) sikerült fűhálóznunk egy példányt. Lamia textor (Linnaeus, 1758) - takácscincér A cincér az Alföldön a folyók árterén, a hegy- és dombvidékeken a patakvölgyekben fordul elő (Hegyessy 2013). Leginkább idősebb füzesekben találkozhatunk vele, de a nyarasokban (Szontagh 1999), nyír és égerfajokban is előfordul (Hegyessy 2013; Nagy-Víg 2008). A lárvák a fák félig még élő tuskóinak a földfelszín alatti részeiben, erősebb gyökerében (Hegyessy 2013; Kaszab 1971; Medvegy 1987; Nagy-Víg 2008) esetleg a törzs alsó, közvetlen a talaj feletti szakaszában (Szontagh 1999) két évig fejlődnek. Az imágók tavasztól nyár közepéig rajzanak. Leginkább a tápnövényük közelében tartózkodnak, főleg alkonyaikor és éjszaka aktívak. Fényre is jól repülnek. Gaskó Béla 1974. április 24-én a Szeged körtöltés melletti erdősávjában fiatal fehérfűz (Salix alba) tövéről gyűjtött három példányt (Gaskó 1980), továbbá a Maros mellől említette (Gaskó 1999). További adatát nem ismerjük Csongrád megye déli részéről. A szakirodalom a fűz anyatelepeken okozott kártételéről is beszámol (Szontagh 1999). Az egyik példányt egy családi ház kertre néző megvilágított faláról gyűjtöttük, a másikat a falu melletti csatorna­parton fehérfűz tuskón találtuk. Élőhelye a tele­pülés szélén húzódó csatornapart, ahol számos visszavágott idős fehér- (Salix alba) és kecskefűz (Salix caprea) található. Mesosa curculionoides (Linnaeus, 1761) - szem­foltos cincér Ezta rendkívül impozáns külsejű cinéért a leg­több szerző hazánkban elterjedt és hegy-, illetve dombvidékeink lomblevelű erdeiben gyakori fajnak tekinti (Hegyessy 2013; Kaszab 1971; Kuthy 1900; Medvegy 1987; Merkl-Vig 2009; Nagy-Víg 2008). Sokféle lombos fában fejlődik, Csongrád megyében leggyakrabban kocsányos tölgyből (Quercus robur) sikerült kinevelni. Lárvája a fák elpusztult törzsében, valamint vastagabb ágaiban a kéreg alatt rág, és ott is bábozódik. A bogár kifejlett állapotban telel át (Hegyessy 2013). Az imágó április végétől augusztusig rajzik (Nagy-Víg 2008), de meleg októberi na­pokon az őszre kifejlődött imágók megjelenése is jellemző (Merkl-Vig 2009). Általában éjszaka aktív, nappal elrejtőzik, vagy a fatörzsek, heverő rönkök, farakások, vastagabb száraz ágak árnyékos oldalán pihen (Merkl-Vig 2009). Két példánya egy családi ház falának árnyékos részén pihent. 321

Next

/
Thumbnails
Contents