A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor-Illés Gábor: Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra
Csehó Gábor - Illés Gábor Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához lombos fák és cserjék ágaiban, valamint törzsében két évig fejlődik (Hegyessy 2013], alkalmanként azonban egészséges fákban is képes megtelepedni (Mészáros 1990], Tápnövény tekintetében egyáltalán nem válogatós. Eddig négy publikáció látott napvilágot, amely a cincérek hazai tápnövényeit vette lajstromba (Kovács 1997; Kovács-Hegyessy 1995,1997; Kovács et al. 2000). A közölt adatok közül két érdekes fafajt emelnék ki, amelyből sikerült kinevelni. Az egyik a fehér akác [Robinia pseudo- acacia) (Kovács-Hegyessy 1995], a másik pedig a duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii) (Kovács et al. 2000]. A növényvédelmi szakirodalom Dél- Európában a gyümölcsfák kártevőjeként tartja számon (Mészáros 1990], Rajzási ideje májustól júliusig tart. Rokonaival ellentétben nappali aktivitású és viráglátogató, leginkább fehér színű ernyősvirágzatú növényeken találkozhatunk vele, de nyalogatja a fák kicsurgó nedvét, valamint farakásokon is sütkérezik (Merkl-Vig 2009], Vonzzák az erjedt gyümölcslevek is, mivel nagy számban került elő a borral töltött palackcsapdákból. Kisszálláson, a Két-erdő szélén virágzó fekete bodzán (Sambucus nigra) gyűjtöttük. Hazai lelőhelyeiken populációik erősek, közvetlenül nem veszélyeztetettek. Védelmét ritkaságára hivatkozva nem lehet indokolni, továbbá, mivel kifejezetten polifág cincér, így a védendő területek jelzőfajaként sem jöhet számításba. Dorcadionfulvumfulvum (Scopoli, 1763] - barna gyalogcincér Kuthy Dezső ennél a fajnál a lelőhely nélküli „Frequens" (gyakori] megjelölésthasználta (Kuthy 1900], A Kárpát-medencén kívül a Cseh-medencében és Ausztria keleti felében fordul csak elő, hazánk dombvidékének agyagos talaján gyakran találkozhatunk vele, helyenként közönséges (Kaszab 1971]. Mészáros Zoltán is még a közönséges gyalogcincérek között említi (Mészáros 1990], de Medvegy Mihály szerint korántsem annyira gyakori, mint a fekete gyalogcincér (Dorcadion aethiops) (Medvegy 1987]. Merkl Ottó az Alföldön viszonylag ritka szikesekre jellemző fajnak tekinti (Merkl 1987], ezzel szemben Gaskó Béla az Alföld kötöttebb talajú tájain sokfelé megtalálta (Gaskó 2015], Az élőhelyek tekintetében nem válogatós, mert mezőgazdasági területek szegélyzónájában, ruderáliákban éppúgy előfordul, mintlöszpusztákon és szikes pusztákon, de előkerült már ecsetpázsi- tos mocsárrétről is (Caricivulpinae-Alopecuretum pratensis) (Gaskó 2015], Valószínűleg a halofil tulajdonsága miatt alakulhatott ki a szikesekre jellemző alfaja, a pusztai gyalogcincér (Dorcadion fulvum cervae) (Gaskó 1980; Gaskó 2015],Április elejétől július első feléig rajzik (Gaskó 1999), átlagos hőmérsékletű tavaszi napokon késő dé- lelőttől kora délutánig, míg a nyári melegben kora reggel és alkonyat előtt találkozhatunk vele (Gaskó 2015). Az imágók általában a gyorsan fel- melegedő helyeken (földutakon, gyér növényzetű foltokban és az aszfalton) gyűlnek össze (Gaskó 2015). A lárvák a vadon termő fűfélék gyökerével táplálkoznak (Gaskó 1999; Hegyessy 2013; Kaszab 1971; Medvegy 1987; Mészáros 1990; Nagy-Víg 2008). Kifejlett példányai a gazdasági növényeket (elsősorban gabonát, de elvétve cukorrépát is) párzás és tojásrakás előtt rághatják meg (Mészáros 1990). Gaskó Béla szerint egyes területeken a gyalogcincérek jelentős madártáplálékul szolgálhatnak (Gaskó 1980; Gaskó 1999; Gaskó 2008). Esetünkben ebből a szempontból inkább a nyolcsávos gyalogcincér (Dorcadion scoplii) jöhet szóba. Egyetlen példányát egy lakóház déli kitettségű falán találtuk. Calamobius filum (Rossi, 1790) - hosszúcsápú szalmacincér Két egyedét a nedvesebb homoki legelőn közönséges tarackbúzáról (Agropyron repens) fűhálóztuk. Theophilea subcylindricollis Hladil, 1988 - hengeres szalmacincér A bogarat a lucernás szegélyében és a Két-erdő szélén növő közönséges tarackbúzán (Agropyron repens) fűhálózással mutattuk ki. Érdekes, hogy a Kápolnai-tó mellől talajcsapdából került elő egy példánya, valószínűleg véletlenül eshetettbele. A faunisztikai szempontból érdekesebb fajok gyűjtési adatait a 4. táblázat szemlélteti. A terület száma megegyezik a 2. táblázatba szereplő sorszámmal. Az adatsor csupán a szegedi Móra Ferenc Múzeum természettudományi gyűjteményében fellelhető (2012. december 31-ig
