A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor-Illés Gábor: Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához, különös tekintettel a természetvédelmi szempontból jelentősebb fajokra
Csehó Gábor - illés Gábor Adatok Kisszállás környékének Coleoptera faunájához a széleróziótól. (Az eolikus löszön tipikus, mészlepedékes csernozjom talaj alakult ki, ugyanakkor a homokos átmeneti területeken csernozjom jellegű homoktalaj.) A holocén pre- boreális fázisában a vidéket zárt növénytakaró fedte, ami gátat szabott a homok mozgásának, és elősegítette a talajképződést. A boreális fázis száraz és meleg klímája nem kedvezett a kialakult növénytakarónak. Az Alföldről eltűntek a fák, és beköszöntött az utolsó száraz sztyepp időszaka, ennek eredményeképp a Duna-Tisza közén kialakult a második nagy futóhomok-mozgási periódus. Erre az időszakra datálható az Alföld elsődleges szikesedésének folyamata is. Az atlantikus fázisban az Alföldön is újra az erdőké lett a fő szerep, ami a szubbo- reális fázisban tovább erősödött. A szubatlanti fázisban, ami napjainkban is tart, az Alföldre az erdőssztyepp a jellemző, amit az emberi tevékenység folyamatosan alakított át. Az eredeti vegetáció leginkább déli (szub- mediterrán) jellegű erdőssztyepp lehetett (Molnár 2003). A török időktől kezdődően a Kisszállási pusztára az egybefüggő legelők voltak jellemzőek. A környékről készült 1762- ből származó térképen a vizsgált területet két jól elkülöníthető részre lehet osztani. A mai falu területén legelők és szántók láthatók, míg tőle keletre nagy, egybefüggő legelő figyelhető meg (Geometrica Delineatió Praed II Kisszállása 1762). Az 1783-ban készült I. Katonai Felmérés térképszelvénye (Coll. XVI. Sect. XXXI.) azonban már árnyaltabb képet mutat. A mai településtől keletre nagyobb kiterjedésű homokhát húzódott, a buckaközökben foltokban kisebb semlyékek láthatók. Nagyobb kiterjedésű vizes területek e homokbuckasávtól keletre és délre húzódtak. A felmérés idejében nagy volt a szárazság, erre utalnak a térképszelvényen a következő megjegyzések: „különben nagyon vizes, illetve száraz időjárás" [ausser sehr nasser, Witterung trocken). Tanyákat csak szórványosan, kutakat szép számmal mutat a térkép. Erdőt nem, csak „Kis Szállástól” északnyugatra, Tövisek néven egy facsoportot lehet látni. A pusztára a környező településekről, mint Mélykút, „Jankovácz" (Jánoshalma), „Halas” (Kiskunhalas), „Mária- Theresiopolis” (Szabadka) jártak ki legeltetni. A II. Katonai Felmérés ide vonatkozó térképszelvénye (Coll. XXXIV. Sect. 60.) az interneten megtalálható (http://mapire.eu/hu/). A mélyebben fekvő területeket víz borította, a Tüskös majornál egy nagyobbacska erdő képe tárul elénk, János telep tői keletre nagyobb kiterjedésű erdőségeket ábrázolnak, valamint befásították a Gyugyohegy környékét is. A legelőn, általában a kút közelében facsoportokat létesítettek, elkezdődtek a mezsgyehatárok és az út menti fásítások is. A térképlapokon látható, hogy a környéken több major is létesült. A településen gőzmalom működött. A majorok körül gyümölcsösöket hoztak létre, és megjelentek a szántóföldek is. Jól megfigyelhető, hogy a vizenyősebb területeken már csatornák húzódnak. Később a terület lecsapolását a Körös-éri főcsatorna és a számos kisebb mellékcsatorna együttesen oldotta meg. A községet manapság mezőgazdasági területek veszik körül. A lakott területen belül jelentősebb facsoportok is találhatók, mint az egykori uradalmi kastély (a mai iskola) parkjában, valamint a Bácska Rt. irodájánál, továbbá a falu vízelvezetését megoldó csatornák partján. Felhasznált anyagok és módszerek A talajszinten mozgó bogarak felmérésére Barber- csapdákat használtunk, amely a talajba ásott 200 milliliteres műanyag pohár. A módszer előnye, hogy napszaktól, időjárástól aránylag függetlenül és teljesen mechanikusan működik (Ködöböcz 2007; Simon 1995). A csalogatóanyag 1/3 sör és 2/3 arányú víz sóval telített oldatából készült, amivel a poharakat háromnegyed részig töltöttük meg. A sör a karnivor, a nekrofág és a koprofág bogarak nagy részét vonzza, így ezeket az előfordulási gyakoriságuknál nagyobb arányban fogtuk. A kiválasztott társulásban egy vonal mentén 20 darab poharat ástunk el, egymástól 5 méter távolságra. (A csapdatelepek pontos helyét Garmin típusú GPS készülékkel határoztuk meg.) Ezek általában májustól októberig működtek, de ahol nagyszámú védett és egy fajhoz tartozó 312
