A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Tornyai Miklós: Egy tűzoltóparancsnok élete és munkássága a 20. század első felében
Tornyai Miklós Egy tűzoltóparancsnok élete és munkássága a 20. század első felében Papp Ferenc életrajza 1882. október 21-én született Szegeden (Habermann 1992, 213-214). Szülei Erdélyből érkeztek a szegedi nagy árvíz után, abban a reményben, hogy édesapját - Papp Zsigmondot - aki lakatos volt, az újjáéledő városban nagyobb lehetőségek várják. Édesanyja Kiss Etelka, aki Ferencen kívül még hét másik testvérének adott életet. Két fiúnak és öt leánynak. A felnőttkort azonban csak hatan élték meg: az öt leány és Ferenc. (14. kép) Édesapjukat korán elvesztették. Édesanyjuk egyedül nevelte és taníttatta őket. Papp Ferenc iskoláit Szegeden végezte. Jogot tanult, majd 1900-ban a város segédadótisztje lett. 1901-ben önkéntes tűzoltó lett, majd 1902-ben tűzoltó őrparancsnoki vizsgát tett és továbbra is önkéntes tűzoltóként tevékenykedett. 1922-ben magánéletében is jelentős változás következett be. Július 4-én megnősült. Felesége Antalffy Zsíros Ilona Anna lett, aki polgári családból származott. Feleségével együtt a Kossuth Lajos sugárút 15. szám alatti laktanyában lakott (mai szóhasználattal élve szolgálati lakásban). (15-16. kép) A 20-as évek történéseihez tartozik, hogy Csengéién építtetett magánházat. Ehhez a várostól örökbérletként nagy földbirtokot kapott. Itt hobbiból faiskolát létesített. Az általa építtetett házban saját tervei alapján készítették el a fűtést is. A pincében helyezték el az úgynevezett „banyakemencét”, melyben a ház körül keletkező valamennyi hulladékot el lehetett égetni. A kétszintes ház falaiban található csöveken keresztül jutott el a meleg levegő a szobákig. 1937-ben hatalmas veszteség érte. Felesége egy műtét során meghalt. 1939- ben másodszor is megnősült. Második feleségével a Magyar Országos Tűzoltó Szövetségnél ismerkedett meg. Szigetvári Erzsébet németül és franciául is beszélő gyors- és gépírónőként dolgozott ott. Első gyermekük Ferenc, Budapesten született. 1940- ben visszaköltözött Szegedre, ahol Papp Ferenc új házat vásárolt a Béke utca 6. szám alatt. Második gyerekük, Éva már itt született és két évre rá harmadik gyerekük, Klára is itt látta meg a napvilágot. Gyermekei nagyon fontosak voltak számára, hiszen első házasságából nem lehetett gyermeke. Ezért még fokozottabb szeretettel fordult gyermekei felé. (17. kép) Idejét a korábban hobbiként űzött faiskolával töltötte, amely fő tevékenységévé lépett elő. A nyarakat az egész család kint töltötte Csengéién, a téli időszakra pedig visszaköltöztek a Béke utcai házba. Érezte, hogy nem tudja majd gyermekeit felnevelni, hiszen már 60 éves volt, amikor első gyermeke megszületett. Ezért különböző ingatlanokat vásárolt, hogy halála után is gondoskodjon róluk. Úgy érezte, hosszú dolgos életével nyugalmat és biztonságot teremtett családjának. Ám a hirtelen bekövetkezett rendszerváltás és az azt követő államosítás minden tervét, reményét meghiúsította. Ebben az időszakban minden újságban megjelent egy lista a Horthy- korszakban vezető beosztást betöltött személyekről, valamint egy felhívás, mely szerint mindazok, akik a listán szereplő személyek ellen valamilyen vádat fel tudnak hozni, vagy akinek ezek az emberek valamilyen formában ártottak, jelezzék azt. Papp Ferenc azon kevesek között volt, aki ellen semmiféle vád sem érkezett. Miért is érkezett volna? Hiszen sohasem politizált, semmilyen pártnak nem volt tagja. Számára a munkája volt a legfontosabb. Ennek ellenére néhány nap múlva két hivatalos megbízással rendelkező ember lepecsételt két szobát, az ebédlőt és az egyik hálószobát, mondván hogy „szükség van rá”. Ezekből a helyiségekből semmit sem hozhattak ki. Újabb néhány nap múlva egy újabb rendeletet hoztak, melyben az egész lakást lefoglalták. Ingatlanjait, nyugdíját elvették, Béke utcai házából pedig családjával együtt egy szoba-konyhás lakásba költöztették. Mivel mindenét, még a nyugdíját is elvették, ezért segédmunkásként kellett volna korábbi sikerei helyszínén dolgoznia családja megélhetéséért. Ennél ő büszkébb volt, ezért Pestre ment dolgozni, ahol korábban vásárolt háza még elkerülte az államosítást. Hetente látogatott haza gyermekeihez és feleségéhez. A kialakult helyzet azonban házasságát is válságba sodorta. Hamarosan el is vált és végleg Pesten telepedett le.
