A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben politikai kultúrájához nem illeszkedő stílust, agresszív magatartást. „A helyi szociáldemokraták felől hallatszanak olyan hangok, hogy a kommunisták a terror eszközéhez nyúlnak"84 - áll a jelentésben. A makói SZDP szervezet - feladva a kommunista nyomásgyakorlással szembeni ellenállást -1948. február 29-én az MKP-vel való egyesítés mellett foglalt állást. A 300 fős taggyűlésen hatvanan szavazták meg az egyesítéssel szimpatizáló határozatot, a túlnyomó többség tartózkodott (Tam asi 1974,147-160) - a helyi szociáldemokratáknak már csak a tartózkodás maradt a kvázi ellenvélemény kinyilvánítására. E döntés következménye volt az is, hogy a következő hónapokban ötven „jobboldali" párttagot zártak ki. A demokrácia-tematikával kapcsolatosan azért érinthető ez a kérdéskör, mert a kizárások gyakori indoka pusztán a következő volt: az illető demokrácia-ellenes. Az egyik Csanád megyei szociáldemokrata párttag esetén azonban a szimpla demokrácia-ellenes indokláson túlmentek a döntéshozók. A kizár t tag kapcsán az indoklás a demokrácia-értelmezés tekintetében is hordoz tanulságokat: „A magyar demokráciáról illetékesek előtt dicshimnuszokat zengedez, de a legalkalmasabb pillanatban minden lelkiismeret furdalás nélkül hátba szúrná a magyar demokráciát. Ma már bebizonyosodott tény az, hogy aki ellensége a kommunistáknak, az ellensége a magyar demokráciának és ezen keresztül a magyar népnek.”85 Az utóbbi mondat megvilágítja a kommunista demokrácia-értelmezés lényegét: aki ellensége a kommunistáknak, az ellensége a magyar demokráciának. Erre a fajta kirekesztő kommunista demokrácia felfogásra, a megbélyegzésre építő kulturális attitűdre reflektált még 1947 júliusában Szőnyi Imre kisgazda nemzetgyűlési képviselő a Délvidéki Független Hírlapban a Rendkívüli közgyűlés és egyebek című vezércikkében. Az írásban Szőnyi főként Kiss Imre kommunista makói polgármestert támadta, szóvá tette, hogy „a demokrácia örökös hangoztatásával"86 magyaráz 84 Cserhát József vándornevelő jelentései, 1947. december 1. PIL 274. f. 21. cs. 29. őe 85 „A Szociáldemokrata Párt által kizárt jobboldaliak névsora." CSML MSZMP CSMBA/ 26. f. 11. őe. 86 Szőnyi Imre: Rendkívüli közgyűlés és egyebek. Délvidéki Független Hírlap. 1947. július 16., 1. meg mindent a városvezető, ugyanakkor aki nem ért vele egyet, azt megbélyegzi. „A polgármester úr a közgyűlésen, nem tudni milyen alapon, saját magában látja a demokrácia, vagy a magyar nép megtestesülését, szuverénül ítélve elevenek és holtak felett, egész természetesnek tartván, hogy ő támadjon, de ha még csak védekeznek is, az már személyeskedés és ha valaki csak nem helyesel is, nemhogy még ellent is mondjon, az persze reakciós, fasiszta, összeesküvő és ha tiltakozni mer az ítéletük vagy illetékességük ellen, fenyegetések özönét zúdítják rá”87 - írta a kisgazda nemzetgyűlési képviselő. Szőnyi azt is kifejtette, hogy Kiss Imre kommunista polgár- mester városirányítási stílusa nem különbözik az előző rendszer vezetőinek magatartásától, arroganciájától, s ő maga részéről nem tartja demokratikusnak Kiss polgármesteri karakterét, mert a demokráciát „csak hangoztatja”.88 1948-ban a koalíciós évek demokráciája Makón is véget ért. A „népi demokráciáról" mint sajátos kifejezésről, metanyelvi panelről a későbbi évtizedekben is sokat hallhattak a makóiak, de annak valós tartalmáról már nem vitatkozhattak, nem publikálhattak cikkeket. A népi demokrácia struktúrája Makó városában is a kommunista diktatúra hatalmi, jogi és világnézeti keretét hozta el. 87 Uo. 88 Uo. 178
