A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Medgyesi Konstantin: A „demokrácia” mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben
Medgyesi Konstantin A „demokrácia" mint fegyver a koalíciós évek makói közéleti küzdelmeiben számára készített belső jelentésében az MKP Csanád Megyei Pártbizottsága nevében Rudas Ede megyei titkár. 1946 tavaszától a Makói Népújságban már egyre inkább csak a kommunista stratégiai iránynak megfelelő publicisztikák, demokrácia-értelmezések jelenhettek meg.36 Az 1946. március 30-án napvilágot látott, A köztársaság védelmében című cikk szerint az új demokrácia addig „nagyon is elnéző, megbocsátó”37 volt, de demokratikus államrend védelméről szóló törvény hatálybalépése után végre eljött az idő, hogy fellépjenek a „rosszhiszemű" erőkkel szemben. „A szabadság híveinek demokráciát kell biztosítanunk, de a demokrácia ellenségeinek nincs jussuk szabadságra”38 - szól az országos kommunista kommunikációból ismert panel. Kiss Imre kommunista polgármester is hasonló szellemiségű írást publikált a „felszabadulás” első évfordulójára. A polgármester úgy vélte: egy esztendő után visszatekintve, megállapítható, hogy sok még a teendő a demokrácia építésében is, ahogy Kiss Imre fogalmaz: „Soka kipusztítani való dudva, ami a demokráciánk sarjadó vetését fenyegeti.”39 Kiss szerint „őszintébb" demokráciára és „feltételnélküli” őszinte szabadságra van szükség, mert ezzel az őszinte hozzáállással a reakció erői leleplezhetőek. „Nehéz volt a végnapjait élő és innen már elűzött népgyilkos rendszerben bátor hazafinak, meg nem alkuvó demokratának és egyáltalán helytálló férfinak lenni. Nehéz volt, de nem lehetetlen. Mégis fehér holló az ilyen s úgy 36 Ez azzal is összefüggésbe hozható, hogy ekkortól válik egyértelműen az MKP helyi szócsövévé a lap, s 1946-tól megjelenhetett a helyi közéletben a kisgazda szellemiségű Délvidéki Független Hírlap és a szociáldemokrata Makó és Vidéke [Búzás 1972,10-11; 14], 1945-ben még formailag a demokratikus összefogás lapja volt a Makói Népújság; a szerkesztőség munkáját a koalíciós pártok képviselőiből, illetve a szakszervezet és a MAD1SZ delegáltjaiból álló úgynevezett sajtóbizottság felügyelte. (Az erről szóló dokumentumot közli: Tóth 1983, 37) 37 Makói Népújság. 1946. március 30., 2. 38 Uo. 39 Kiss Imre: Az első felszabadulási ünnepre! Makói Népújság. 1946. április 4., 1. kell rámutatnunk ezekre, mint ritka szálfákra a meglapuló bozót közt. [...] Könyves-Kolonics József [...] Makó közéletében volt ilyen ritka szálfa a legsötétebb években"40 - e mondatokat még 1944 novemberében írta Erdei Ferenc Könyves- Kolonics Józsefről, aki ekkoriban Makó város polgármesteri jogköröket gyakorló úgynevezett polgári városparancsnoka volt. Könyves-Kolonics József - ahogy egykori pártfogolja, Erdei fogalmazott - valóban „meg nem alkuvó demokrata” volt. A koalíciós években is. Könyves-Kolonics az 1944 utáni esztendőkben igazi demokrácia-hitvalló tevékenységet folytatott, ezért is kívánunk lokális demokrata szerepvállalásának önálló alfejezetet szánni. „Könyves-Kolonics [...] Kossuth politikai hitvallását, Justh Gyula függetlenségi eszméit éppúgy magáévá tette, mint Jászi Oszkár polgári radikalizmusát. József Attila plebejusi verseinek egyik ihletője, Erdei Ferenc principálisa. A két világháború közötti Makó közjogi harcainak legfőbb irányítója, a népfrontos összefogás fáradhatatlan szervezője. Erdei Ferenc ritka szálfának, hű strázsának nevezte. Politikai nézetei szilárd erkölcsi alapon nyugodtak, ezért ellenfelei is elismerően nyilatkoztak róla” - írja Könyves-Kolonics József életútjának feldolgozója, Tóth Ferenc helytörténész (Tóth 1984, 3). Tóth Ferenc egy másik írásában így fogalmaz Könyves-Kolonicsról: „ízig-vérig politikai alkat volt, nézeteit szilárd meggyőződés, morális szemlélet és elvhűség jellemezte. Kossuth függetlenségi eszméi hatották át gondolkodását, amely párosult a nincstelen kisegzisztenciák sorsának átérzésével; így 48-as szellemiségű nézete plebejusi szellemmel párosult. Közéleti tevékenységét az etikai morál, a meggyőződés melletti kiállás jellemezte. Nem ismerte a megalkuvást, meggyőződéséből jottányit sem volt hajlandó engedni. A magának teremtett, filozófia- ilag megalapozott eszményi tiszta demokratikus szellemiségben élt.”41 A helytörténész utolsó mondatában található gondolatot érdemes külön 40 Erdei Ferenc: Voltak férfiak. Délmagyarország. 1944. november 29., 3. 41 Tóth Ferenc: Könyves-Kolonics József Elérhető: http:// www.sulinet.hu/oroksegtar/data/egyhaztortenet/ mako_igezeteben/pages/011_eletutak.htm (A letöltés időpontja: 2015. december 5.) 171
