A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
RÉGÉSZET - Paluch Tibor: Újabb preszkíta sír Szeged-Öthalmon. Adatok a Kárpát-medence kora vaskori temetkezési szokásaihoz
Paluch Tibor Újabb preszkíta sír Szeged-Öthalmon hasonló korszakú temetőből ismerjük párhuzamát [(Füzesabony-Kettőshalom: 3,10, 23, 29,43,63. sír (Patek 1990, 62-64), Maklár-Koszpérium: 114. sír (Patek 1990, 65), Sirok-Akasztómály: 2, 8. sír (Patek 1990, 65-67), Szeged-Öthalom (Reizner 1904,80-82)]. Az esetek nagy részében ezek a fülecses bronzgombok a lábfejek körül, a boka mellett kerülnek elő. Ezért elsősorban lábbeli díszként szolgálhattak és ezért is nevezte Szabó János Győző cipőgomboknak (Szabó 1969, 75). Ásatási adatok alapján azonban valószínűsíthetően nem csak cipőre, csizmára, hanem más textilből készült viseleti elemre is felvarrhatták. Erre utal, egyrészt a nem hiteles körülmények között feltárt Tarnaörs-csárdamajori temető „A” sírja, ahol a mellkas közepén kerültek elő a fülecses gombok (Patek 1990, 67). Másrészt a hitelesen feltárt szeged-öthalmi sír elhunytjánál a homlok közepén lévő in situ pitykegomb fejpánt viselésére utalhat. Ebben a változatban ritkának számít az a 3 db háromtagú, fejes gyűrű alakú bronzgomb, amelyek a csontváz felszedésekor gyakorlatilag a gerincoszlop vonalát követve, egymás alatt, egymástól kb. 25 cm távolságra kerültek elő (13-15. tábla). Hasonló háromtagú bronzgombot az Al-Duna vidékéről Balta Verdéről (Románia) közöltek (Berciu-Com^a 1956,325 Abb. 55,7). A ruházatot összefogó bronzgombok ritkának számítanak a korszak leletanyagában. A bronzgombok általában a lószerszámzat részeként jelentkeznek, melyek közül legáltalánosabb típus az egyszerű, kereklábú gombtípus a jellemző [Mezőcsát-Hörcsögös (P. Fischl-Pusztai 2014, 1. tábla 4-5). Ezeket legutóbb Carola Metzner- Nebelsick tipologizálta és mutatta be elterjedési területüket (Metzner-Nebelsick 1998, Abb. 25; Metzner-Nebelsick 2002, Abb. 139-140,143). Ugyanebben a munkájában ő ezt a ritka típust (C/IXa), amely az öthalmi sírban is megjelenik a klasszikus Novocserkasszk-fázisra, a Kr. e. 8. század idejére datálja (Metzner-Nebelsick 2002, 331). Összegzés Egy, a helyi késő bronzkori hagyományokat továbbfolytató kultúráktól (Kyjatice, Urnamezős, Lausitz és Gáva) jól elkülöníthető csoport alakult ki az Alföldön a késő bronzkor és a kora vaskor határán (Bóka 2010,137). A Mezőcsát-kultúraként ismert népesség elsősorban új temetkezési rítusával, keleti eredetű lószerszámaival és edényeivel tűnik ki. A késő bronzkori népesség és a korai vaskori-preszkíta betelepült nomád népcsoportok kapcsolata azonban bizonyos (Lengyel-P. Fischl-Ringer 2012, 153). Valószínűleg egy vékony uralkodó réteg vehette birtokba az Alföld területét az i. e. 9-8. századtól kezdődően, és az őslakosság hagyatékát a hosszú ideig élő késő bronzkori elemek adták. A magyarországi preszkíta leletek körén belül először a jellegzetes, az észak-pontusi steppéig és a Kaukázus előteréig visszavezethető, keleti kapcsolatokat mutató, ún. thrák-kimmer vagy kelet-kárpáti típusú fémtárgyakat (elsősorban lószerszámzat, fegyverek, valamint ékszerek, fémedények) ismerte fel és különítette el a kutatás (Gallus-Horváth 1939). Ezek a fémtárgyak elsősorban depó leletekből és szórvány anyagból ismertek. A ma Mezőcsát-kultúra néven elkülönített csoport sírjainak jelentőségét csak később ismerték fel és kapcsolták a sírokból előkerülő, nem túl nagy számú hasonló típusú fémanyag (zablák, kantárdíszek, bronzgombok) alapján a preszkíta fémleletek köréhez. A „Mezőcsát- típusú” temetők körének elkülönítéséhez, leírásához elsősorban az 1950-es évek vége - 1970-es évek eleje között az Észak-Alföldön folyó ásatások vezettek, ekkor tárták fel a ma ismert temetők legtöbbjét. Az Alföld területéről összesen 197 db preszkíta sírról van adatunk, amelyek közül 171-ről rendelkezünk információkkal (Hrabák 2014,4,12). A 2009-ben feltárt öthalmi preszkíta sír is megerősíti azt, hogy Szeged környékén az algyői temetőhöz és köréhez (Öthalom, Lebő, Szőreg) kapcsolódóan az i. e. VIII—VII. század folyamán egy keleti eredetű népcsoport élt (Trogmayer 1983, 97; Bóka 2010, 153-154). Az öthalmi sír kiemeli ezt a keleti kapcsolatot, hiszen egy a Kárpát-medencében csak a későbbi 15
