A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Sipos József: Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek
Az ellenzék 1922-es kampánya és a törvénytelenségek Sipos József E témával már foglalkozott a szakirodalom. Serfőző Lajos/I Magyarországi Szociáldemokrata Párta parlamentben 1922-1926 című, 1967-ben megjelent könyvében már részletesen bemutatta az MSZDP kampányát és a pártot, illetve a jelöltjeit ért törvénytelenségeket (Serfőző 1967,47-73]. L. Nagy Zsuzsa A budapesti liberális ellenzék 1919-1944 című, 1972-ben megjelent kismonográfiájában nem írt erről a kérdésről, csupán a budapesti választások pártonkénti szavazatok számát adta meg (L. Nagy 1972, 56-57], A liberális ellenzék története 1919-1944 c. 1980-ban kiadott könyvében azonban már ő is foglalkozott e pártok 1922-es kampányával és az azt érintő közigazgatási törvénytelenségekkel (L. Nagy 1980,27-30], Szabó Ágnes A konszolidáció kezdete - 1922 c. tanulmánya az Egységes Párt mellett már az ellenzéki pártok kampányát is tárgyalja. Sok olyan esetet mutat be, amelyeknél egyértelmű, hogy a közigazgatás tudatos beavatkozásáról volt szó. Ezeket mégsem minősíti törvénytelenségeknek. Ilyen eset, amikor egy korabeli jelentésből idézi: „minden jegyző, minden vasutas, minden kocs- máros és trafikos szigorú parancsot kapott, hogy a kormánypárt jelöltjére kell szavaznia, mert különben elveszíti állását, italmérési jogát.” Ezt „az alispánok nem egészen törvényesnek mondható" eljárásának minősíti (Szabó 1999, 86], Nem ezjellemzi Paksy ZoltánA választások Bethlen-módra - 1922 c. tanulmányát. Ebben ő már 5 oldalon mutatja be a pártok választási kampányát. Az Egységes Párt kampánya után az ellenzéki liberális és demokrata pártokét, majd röviden a legitimistákét ismerteti. Megállapítja, hogy „az ellenzéki pártok kampányát a kormány hivatalosan is korlátozta.” Erről azonban csak egy példát említ: azt a belügyminiszteri rendeletet, amely név szerint említette a liberális és demokrata pártokat, amelyeket radikalizmusuk miatt veszedelmesnek említ. Ezek vezetőit - Rassay Károlyt, Bállá Aladárt, Szilágyi Lajost, Rupert Rezsőt és Drozdy Győzőt - állandó megfigyelés alá helyezték. Azt is megemlíti, hogy „a kampányt a szélsőjobboldali csoportok atrocitásai kísérték, s ebben különösen az Ébredő Magyarok Egyesülete (ÉME] járt az élen.” Erre már több példát említ (Paksy 2010, 99-104], A probléma, hogy az eddigi rövid elemzésekből nem tudjuk meg az ellenzéki pártok kampányának jellegét, annak sajátosságait és egyoldalúságait. Az sem derül ki, hogyan korlátozta a kormány e pártok kampányát, illetve azok jelöltjeit? Látjuk, hogy e kérdés kutatói nem foglalnak állást arról, hogy e kampány során csak szabálytalanságokat, vagy törvénytelenségeket is elkövetett a kormány és az általa irányított közigazgatás? Ezekről a fontos kérdésekről szól a következő tanulmány. Ellenzéki kampány - közigazgatási visszaélésekkel Bethlen István és kormánya 1922 tavaszán a királykérdés kikapcsolását szorgalmazta a választási küzdelemből. Ezt azonban nem fogadta el a keresztény ellenzék, illetve annak legnagyobb pártja, a gróf Andrássy Gyula és Friedrich István által vezetett Keresztény Földmíves és Polgári Párt.1 A párt ismert személyiségei közé tartoztak olyan kormányellenes legitimisták, mint őrgróf Pallavicini György, gróf Sigray Antal, Szmrecsányi György és herceg Windischgraetz Lajos. A február 3 -án véglegesített programj uk az általános, egyenlő és titkos választójogra és a Habsburgok uralkodói jogainak elismertetésére épült (Vida 2011,186], 1 Ezt a pártot 1922. január 16-án hozták létre, akkor 30 képviselője volt a parlamentben. 145
