A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2016., Új folyam 3. (Szeged, 2016)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Kakucs Lajos: Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I.
Kakucs Lajos Polgári fegyveres alakulatok a Bánságban 1717-1919 között. I. felfegyverzett polgári csoportok és határőrvidéki milíciák létrehozása jellemző. Rövid kivétel II. József uralkodásának első éveire tehető, amikor a császár - a határőrezredeket kivéve - ideiglenesen megszüntette a vidéki, valamint a városi, félkatonai szervezeteket. A félkatonai szervezetek negyedik korszaka a napóleoni háborúk idejére esik. Ez az időszak a szabad királyi városok egykori polgári lövészegyleteinek reneszánszát, és a három ízben elrendelt, nemesi felkelések során létrehozott bandériumok utolsó időszakát is jelentette. A francia veszély elhárítása után a polgári lövészegyletek és a vármegyei szinten szervezett bandériumok elvesztették egykori katonai jelentőségüket, és tevékenységük egyre inkább a vallási vagy városi ünnepek alkalmával tartott színes felvonulásokra, parádékra korlátozódott. A császári hatóságok 1840-ben összeírták és egységes felügyelet alá helyezték a birodalom területén működő összes félkatonai szervezetet. Ezeknek a szervezeteknek az utolsó nagy fellendülési időszaka az 1848/49-es évek forradalmi eseményeinek idejére tehető. A forradalom kitörése, és az ezt követő szabadságharc idején a régi polgári lövészegyletek legtöbb helyen beleolvadtak az újonnan alapított polgári és nemzetőr egységekbe, melyek a vegyes nemzetiségű nagyobb városokban és a nemzetiségek által lakott területeken egyre inkább nemzetiségi alapon szerveződtek. Ismereteink szerint a történelmi Magyarországon az első polgári lövészegylet 1510-ben Késmárkon alakult.1 Ezt követte Kőszeg [1575], Selmecbánya [1654] és az 1696- ban Budán felállított lövészegyletek. Később hasonló egyesületek alakultak Győrben [1790?], Vácott [1793] Sopronban [1809] [Milleker 1930], Szegeden [1741] (Molnár 1988, 76-119; Molnár 1992,94-119; Bagi 1999,592] és más városokban is. Pozsonyban már 1439-ben, míg Kolozsváron 1519-ben említik a polgárság céllövöldéjét (Kovács-Kiss 2001, 20]. Természetes más volt a helyzet az egykor török fennhatóság alatt álló városokban, és igya Bánságban is. Amint később 1 1 Schematismus 1888. A másolatot Walter A. Schwartz professzor, a Bécsi Katonai Múzeum munkatársa bocsátotta rendelkezésemre. látni fogjuk, Felix Milleker szerint (Milleker 1886,1.129]. Versecen már az 1730-as évek végén létezett a település polgáraiból álló Milizia, melynek tevékenységére azonban nem talált konkrét adatokat. A tartomány fővárosában, Temesváron már 1743-ban említik a lövészegylet székhelyeként működő vendéglőt, mely, ha közvetve is, utal a helyi polgári lövészegylet létezésére (Kakucs 2010a, 476]. A magyarországi szabad királyi városokban felállítandó polgárőrségek megszervezésének gondolata II. József császár nevéhez köthető. A polgári gárdák felállítását az uralkodó 1788- ban, a török elleni háború idején - a fővárosból a frontra vezényelt katonaság hiányában - rend- fenntartó egységek létrehozásaként rendelte el. A 300 főre tervezett fővárosi polgári gárda a magyarországi főhadparancsnokságnak volt alárendelve. A Helytartótanács rendeletére előbb a már fennálló lövészegylet, majd a Pest és Buda polgárságából szervezett, 7 polgárőrségi század vette fel a katonai szolgálatot (Molnár 1992, 101). Ezt a politikát folytatta II. József utóda, Lipót császár is. Az új császár tanácsosa, Leopold Alois Hoffmann 1790. július 4-én terjesztette az uralkodó elé A magyarországi szabad királyi városokban, mindenekelőtt Budán és Pesten felállítandó királyi városi gárdák tervezetét. Ezeknek a gárdáknak a megyei bandériumokhoz hasonlóan megbízható, és közvetlenül a császári udvarnak alárendelt városi katonai egységeként kellett volna működniük. A később lövészegyletnek is nevezett polgári katonaság szervezése 1790 nyarán indult, céljuk a magyar nemesi mozgalom ellen, a császári udvarhoz hű - főleg német és szerb városi polgárság soraiból verbuválódott - gárdák létrehozása volt (Molnár 1992, 102). A régi polgárőrség féltékenysége és a megváltozott politikai helyzet következtében azonban Hoffmann terveit már nem lehetett megvalósítani, így az uralkodó még az említett év őszén leállíttatta az akciót (Mályusz 1931, 243). 106
