A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Szeverényi Vajk - Priskin Anna - Czukor Péter - Torma Andrea - Tóth Anikó: Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban Délkelet-Magyarországon: esettanulmány Csanádpalota-Földvár erődített település alapján
Szeverényi - Priskin - Czukor - Torma - Tóth Élelmiszertermelés, település és társadalom a késő bronzkorban mellett csupán egyetlen Pisum sativum maradványt és gyomokat tartalmazott (Gyulai 1996), és a földművelés szempontjából egyértelműen nem reprezentatív minta. Nagyobb mennyiségű köles fordult elő Polgár M3/29. lh. késő bronzkori leletanyagában is, bár pontos adatokkal egyelőre nem rendelkezünk (V. Szabó 2005,149). Csanádpalota-Földvár archeobotanikai vizsgálatának eredményeit összehasonlítva a nyugat-dunántúli Gór-Kápolnahalom késő bronzkori földvár botanikai leletanyagával (Gyulai - Torma 1996) hasonló százalékos értékelést találunk a növényleletek ún. antropogén csoportosítása tekintetében. Mindkét lelőhelyen a leletanyag döntő hányadát a termesztett növények maradványai adják. A gabonafélék aránya egyaránt 90%. A hüvelyes növények közül mindkét lelőhelyen a lencse és a borsó szemtermései kerültek elő, hasonló arányban. Olajnövény termesztésére is találunk bizonyítékot: Csanádpalotán a Brassica nigra, Góron a Camelina sativa. Gyümölcs csonthéja csak a csanádpalotai anyagban került elő. A gabona és kapásgyomok hasonló arányban vannak jelen, még faji átfedések is megfigyelhetők, azonban a ruderális, taposásos területek növényei gyakorlatilag hiányoznak a csanádpalotai anyagból. A gabonafélék csoportosításakor lényeges eltérések figyelhetők meg. Gór esetében a pely vás gabonák dominánsak (71 monococcum, T. dicoccori), míg Csanádpalota leletanyagában a csupasz búzák (71 aestivum) felé tolódik a hangsúly. Poroszló-Aponhát botanikai leletei nagyobb eltérést mutatnak: itt az árpa dominál, és a pelyvás gabonák (tőnké és alakor) követik második és harmadik helyen (Gyulai 2010). Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy egyelőre nem rajzolódik ki egy egységes késő bronzkori növénytermesztési mintázat, a helyi hagyományok nagyfokú változatosságot mutatnak. A köles és olajnövények jelenléte Csanádpalotán egy tágabb európai, késő bronzkori trendbe illeszkedik. A kenyérbúza nagyobb mennyisége szokatlan, azonban kontextusa is az: a legtöbb maradvány egyetlen objektumból, a 474. gödörből származik, amely más okokból kifolyólag is különleges, strukturált depónak tűnik (Szeverényi etal. 2014, 44). A makrolitikus kőeszközök szempontjából ez az előzetes értékelés egy most megkezdett elemzési munka első fázisa. Az őrlőkő-töredékek előfordulása a kőanyagban az élelem-feldolgozás bizonyítéka a lelőhelyen. Bár csak egyetlen ép őrlőlap került elő, a töredékes makrolitikus kőeszközök munkafelületeinek morfológiai jellemzői azt mutatják, hogy azokat is őrlésre használták. Konklúzió A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy elemzéseink részben sikeresek voltak, azonban az eredmények nem teljesen perdöntőek. A botanikai, zoológiái és kőanyagvizsgálatán keresztül fontos információkat nyertünk egy regionális jelentőségű késő bronzkori közösség gazdasági életéről. Az állattenyésztés egy általános, bronzkori mintázatot követ, míg a növénytermesztés igen változatos lehetett a korszakban. A Csanádpalotán megfigyelhető gyakorlatok részben tágabb, európai trendeket követnek, részben jelentősen eltérnek azoktól. Mindhárom leletanyagcsoport vizsgálata megerősíti, hogy speciális deponálási szokásokkal is számolnunk kell a településen, amelyek feltételezhetően rituális cselekmények lenyomatai. Ezek azonban nem elegendőek ahhoz, hogy kizárólag rituális funkciót tulajdonítsunk a településnek. Az újabb kutatási eredmények egyébként is arra következtetnek, hogy a rituális és a mindennapi háztartási cselekmények nem zárják ki egymást, és a rítus nem tekinthető az őskorban egy teljesen elkülönülő cselekménytípusnak (pl. Bradley 2005). A munka folytatódik Csanádpalotán, és reméljük, hogy egyre több információt szolgáltat mind a hétköznapi, mind a rituális gyakorlatokról a késő bronzkori Kárpát-medencében. 60
