A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája A populációk térkitöltése - a mezofil futrinkák kivételével, mivel ebben az esetben izolációs hatások mutatkoznak - kontinuusnak tekinthető, és a nemzeti parki oltalom miatt veszélyeztetettségük egyelőre nem áll fenn. A fokozott figyelmet érdemlő bogárfajok fontosabb paramétereit a 4. táblázat tartalmazza. A társulás száma megegyezik az 1. táblázatban szereplő sorszámmal. Fajnév Társulás Gyűjtési módszer Példányszám gyepi laposfutó - Cymindis scapularis Schaum, 1857 5. talajcsapdázás i mozgószarvú álganéjtűró - Bolboceras armiger (Scopoli, 1772) 6. talajcsapdázás i 6. lámpázás ii 10. talajcsapdázás i változékony álganéjtűró- Geotrupes mutator (Marsham, 1802) 8. talajcsapdázás i 8. egyelés i kétgödrös trágyabogár - Diastictus vulneratus (Sturm, 1805) 8. talajcsapdázás i szeplős díszbogár - Poecilonota variolosa (Paykull, 1799) 13. egyelés i szögletes ragyásormányos - Brachycerus foveicollis Gyllenhall, 1847 8. egyelés i 4. táblázat: A fokozott figyelmet érdemlő bogárfajok gyűjtési adatai Gaskó Béla 2009-ben írt monográfiájában már szerepelnek a gyepi laposfutó [Cymindis scapularis), a mozgószarvú álganéjtűró (Bolboceras armiger), a kétgödrös trágyabogár (Diastictus vulneratus) és a szögletes ragyásormányos [Brachycerus foveicollis) bugaci adatai, ezért ismertetésükre részletesen nem térek ki. Geotrupes mutator (Marsham, 1802) - változékony álganéjtűró Endrődi Sebő (1956) még igen elterjedt, valamint közönséges fajnak tartja, Ádám László (1987) már a száraz homoki gyepek nem gyakori elemének tekinti, Merkl Ottó és Vig Károly (2009) szerint manapság már nagyon megritkult. Az egyik példánya 1997. október 5. és 19. között a Nagylegelőn lerakott talajcsapdából került elő, a másikat 2006. szeptember 23-án ugyanitt elpusztulva találtam. Ádám László (1987) ezt a bogarat Bugacon a Fekete-székről, Kisbugacról és Nagybugacról jelzi. Poecilonota variolosa (Paykull, 1799) - szeplős díszbogár Csíki Ernő (1909) ezt a bogarat faunánkban nagyon ritkának tartja, 8 lelőhelyét említi, melyből kettő - Dabas és (Kun)Peszér - a közelben fekszik. Tápnövényének a különböző fűzfák (Salix sp.) törzsét és a rezgő nyár [Populus tremula) ágát tekinti. Muskovits József és Hegyessy Gábor (2012) szerzőpáros szerintiárvája a fehér [Populus alba), a fekete [P. nigra) és leginkább a rezgő nyár [P. tremula) törzsének illetve vastagabb ágainak élő és holt határán, a kéreg alatt fejlődik. A kifejlett állat rajzási ideje júniustól augusztus végéigtart, ekkor főleg tápnövényén tartózkodik. Monográfiájukban a bogarat Bugacról is közlik. Somorjai Gyula (1986) Nagybugacon gyűjtötte. Elpusztult példányát a bugaci Nagyerdő előtt húzódó széles homokúton találtam meg. A foltosfejű díszbogár [Buprestis haemorr- hoidalis Herbst, 1780), a kétöves karcsúcincér [Stenurella bifasciata [Müller, 1776]), a feketevégű karcsúcincér [Stenurella melanura [Linnaeus, 1758]) és a fekete karcsúcincér [Stenurella nigra [Linnaeus, 1758]) a hegyvidékeinken igen gyakori (ezért nem szerepelnek a fenti táblázatban), de az Alföldön csak kevés alkalommal fogták. A bugaci Ősborókásban az első három faj két-két egyedét, míg a negyediknek három példányát gyűjtöttem. A nagy nyárfacincért [Saperda carcharias [Linnaeus, 1758]) szintén nem tüntettem fel a fokozott figyelmet érdemlő fajok között, mert 384
