A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Csehó Gábor: Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája
Csehó Gábor Bugac természetvédelmi szempontból jelentős Coleoptera faunája utóbbi (Kiskunfélegyházáról és Kecskemétről említi. Endrődi Sebő (1957] ágasegyházi, kecskeméti és bugaci lelőhelyét is közli. Az északkelet mediterrán bogár faunaterületünk középső és déli homokos részein honos. (Endrődi 1956) Számuk az 1970-es évektől kezdve erőteljesen megfogyatkozott (Merkl 1985), Móczár László (1990) Magyarországról gyakorlatilag eltűntnek tekintette. Medvegy Mihály és Muskovits József (1994) áttekintette a teljes hazai adatbázist, és megállapította, hogy 1971 és 1993 között ezt a rovart senki sem gyűjtötte. A szerzőpár a faj hiányának okát a kedvezőtlen időjárásban (főleg a hideg telekben) látta, Merkl Ottó (2007) a legeltetés visszaszorulására gyanakodott, Gaskó Béla (2009) inkább a talaj túlzott átnedvesedését tekintette fő problémának. Úgy véli, hogy a magasabb térszíneken a populáció egy része átvészelheti a számára kedvezőtlen időszakot, majd ezekből a refugiumokból népesülhetnek újra az alacsonyabban fekvő legelők. Az 1993-tól kezdődött szisztematikus feltérképezés eredményeképpen ez az ízeltlábú több helyről előkerült, de napjainkban állományuk megint lecsökkent, amit Merkl Ottó és VigKároly (2009) is alátámaszt. A közelmúlt komoly belvizes évei előidézhették egyedszámának drasztikus csökkenését, így Gaskó Béla megállapításai helytállóak lehetnek. Bugaci megfigyeléseimet 1997 júniusában, kifejezetten meleg napokon végeztem. A CSEMETE Természet-és Környezetvédelmi Egyesület Bugaci Erdei Iskola és Oktatóközpontja körül, a nagy kiterjedésű Potentillo arenariae-Festucetum pseu- dovinae asszociációban magas példányszámban fogtam, Ádám László (1987) pedig irodalmi adatát a Nagybugaci-erdőből említette. A bogarak kizárólag az éjszaka első felében (napnyugtától éjfélig) mozogtak. A legelőn számtalan trágya hevert szanaszét, de ezek közül csak a friss, való- színűlegmégélénkszagotárasztó tehén lepényeket keresték fel, de megtalálták ló és birka ürülékén is. Tapasztaltam, hogy az emberi fekáliát sem vetették meg. Az ürülékből kis trágyadarabokat szaggattak ki, amit gyorsan golyóvá formáltak. A galacsint a számukra megfelelő helyig görgették. - Endrődi Sebő (1975) megfigyelte, hogy a kész galacsinra többen is igényt tartottak, amit a dulakodás végeztével mindig a legerősebb vitt magával. - A galacsinhoz vezető járat nagyon hasonlít egy tücsöklyukhoz, mivel ferdén indul, de később függőlegesen is folytatódhat. A bejárat előttapró vakondtúrás-szerű földhányás látható, ami megtalálását napközben nagyon megkönnyíti. Nappal mindkét ivar az alagút végében (ami nem haladta meg a 15 cm-t) nyugvó galacsinon tanyázott. Júliusban néhány példányuk fényre is repült, de ezek a kifeszített lepedőt nem érték el, hanem jóval előtte landoltak. A sör feltehetőleg nem vonzza, mert a talajcsapdába csupán egy bogár esett bele, ami valószínűleg csak a véletlennek köszönhető. Németh Csaba elmondta, hogy Bocsa környékén egy-egy tálcsapda rothadásnak indult tartalma is tömegesen csalogatta őket. Csongrád megyében sörcsapdázással bizonyosodtunk meg arról, hogy egyedei meleg őszi napokon ismét előjönnek. (Gaskó 2009) A Scarabaeus typhon a Nemzeti Biodiverzitás- monitorozó Rendszer a populáció szinten mo- nitorozandó fajok között szerepelteti. (Merkl- Kovács 1997) Copris lunaris (Linnaeus, 1758) - közönséges holdszarvú-ganéjtúró Az euroszibériai elterjedésű bogár (Endrődi 1956) hazánkban mindenütt előfordul, ahol szarvasmarha-, ló-, vagy birkatrágya hever. Példányait mindkét Potentillo arenariae-Fes- tucetum pseudovinae asszociációból, valamint az Ősborókás Festucetum vaginatae társulásából kimutattam. A Kiskunsági Nemzeti Park faunakatalógusa Kisbugacról, Nagybugacról, a Nagybugaci-erdőből és az Ősborókásból is jelzi. (Ádám 1987) Egyedeinek kiásásával, éjszakai zseblámpázással és magas UV tartományú higanygőz lámpával eredményesen foghatók. A rovarok jóval éjfél után még aktívan tevékenykedtek, a szárazabb trágyára is rárepültek, és a mélyebben fekvő, kötöttebb homokba is ástak kamrákat. Az ürülékkupac melletti kis földhalmok munkájuk árulkodó jelei. Az imágók kifejezetten hosszú ideig, áprilistól egészen októberig, éjszaka aktívak. Az előző fajjal együtt a trágya elásásával és megemésztésével segítik a talaj termőképességének megőrzését. Védettségének fenntartását az erőteljesen 378
