A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TERMÉSZETTUDOMÁNY - Kókai Károly - Albert András - Kasza Ferenc: Szeged-Szőreg és közigazgatási területének gerinces faunája. Adatok a Tisza-Maros szögből
Kókai - Albert - Kasza Szeged-Szőreg és közigazgatási területének gerinces faunája adatait e könyvben ismét csak dr. Kasza Ferenc szolgáltatta, némi szakirodalmi adatgyűjtés kiegészítéssel. E könyvet áttanulmányozva érthető meg egyes ritkább madárfajok megjelenése szőregi területen (pl. szikipacsirta]. Az első, szélesebb körben hozzáférhető magyar nyelvű, nyomtatásban és már interneten is megjelent tanulmány a Móra Ferenc Múzeum 2008-ban kiadott Studia Naturalia kötete, Gaskó Béla szerkesztésében. A szerzők Szeged város közigazgatási határain belül (vagy csak részben belül], általuk helyi védettségre javasolt területeket jártak be és mértek föl - mondhatjuk „emberfeletti" munkával és kitartással. Bár csapatukban mindenféle szakterületre volt kutató, a gerincesek közül az emlősök és a madarak felmérésére „külsősöket”, főképp az MME helyben élő és dolgozó tagjainak kutatásait használták. E két osztály fajai ugyanis néhány területbejárással nem mérhetők fel a kívánt mértékben. Ezen adatgyűjtésben szerepet vállalt dr. Kasza Ferenc, valamint Krnács György és Veprik Róbert. A tanulmányban - helyhiány miatt - a gerincesek közül csak néhány lett név szerint megemlítve, a többiek csak a részterületek fajszámában szerepelnek, nincsenek„nevesítve”. A vizsgált terület Szeged-Szőreg (továbbiakban Szőreg] teljes közigazgatási területe 4216 hektár. Lakosainak száma kb. 7000 fő. Tehát önmagában egy nagyközség, vagy kisváros méretű település lenne. Elhelyezkedése (lásd térkép] Újszegedtől délre (azzal összeépülve], a Tisza és Maros folyók közére esik. A terület alakja olyan, mint egy északnyugat-délkeleti irányban megdöntött, kissé aszimmetrikus „homokóra”. Határai: északkeletről a Kamaratöltés egyenes vonala választja el Újszegedtől, északra a 43-as főút városi szakasza a határ egy kis távon, majd a Kamaratöltés Maros felé tartó kanyargós része, egészen a deszki határig. A „homokóra" szűkülete maga Szőreg belterülete, nyugatról a Budzsáki erdővel, keletről a Szőregi erdővel és a Deszki puszta keskeny, Szőreghez tartozó sávjával. Újszentiván határától kezd a község külterülete szélesedni, Deszk határát délről öleli körül. Csaknem Kübekháza belterületéig érnek a szőregi földek. Délen a magyar - román - szerb hármas határtól nyugatra, a Szerbia felé eső államhatár egyben a község határa is, majd az úgynevezett Schaffer-tanyától északnyugatnak tart egyenes vonalban, elválasztja Tiszasziget és Újszentiván földjeit Szőregtől. Szőreg talajainak jó része löszös eredetű (Hegyi 1977], maga a település is egy magas löszháton fekszik (89 méterre a tengerszint felett], így már a folyamszabályozások előtt is mindig ármentes terület volt. Ugyanakkor Tiszasziget mellett van az ország mélypontja (77 tszfm]. Más részekre a folyók öntésiszap talaja került, helyenként szikesedésre hajlamos réti agyag (pl. Budzsáki erdő részei vagy a Deszki puszta határsávja]. Éghajlatára a meleg kontinentális időjárás jellemző, a napsütéses órák száma magas. (Hegyi 1977] Az átlagos csapadék 580 mm /év. A szél főleg északi, északnyugati, egyes időszakokban déli. Az eredeti növénytársulás valószínűleg löszpuszta erdős sztyepp, helyenként kiterjedt állóvizekkel és mocsári növénytársulásokkal. (Hegyi 1977] Elég, ha a község és közvetlen környékének határneveit nézzük: Belső-tó, Külső-tó, Rigó-tó... Az ember már a bronzkorban megkezdte tájátalakító munkáját. A jó minőségű löszös termőföld és a település létrehozására kiválóan alkalmas Szőregi-löszhát erre minden lehetőséget megadott. A középkor első felében Szőreg fejlődése töretlen, apátságot is alapítottak itt. A török időkben viszont jó 200 évre elnéptelenedik a terület, nincs állandó település, sem Szőregen, sem a környező területeken. 1746-ban települnek csak újra emberek Szőregre. (Hegyi 1977] Az igazi, komoly tájátalakításokra a folyók szabályozása adott lehetőséget. Szőreg szempontjából a Maros szabályozása a legfontosabb, amely 1845-1872 között zajlott. Érdemes megemlíteni, hogy az eredetileg a községtől délre található Aranka folyó ettől fogva egyszerűen megszűnt létezni. A mezőgazdaság intenzívebbé válására álljon itt példaként pár adat. A szántó- földekaránya 1865-ben 77% volt, 1913-ban már 340
