A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)

RÉGÉSZET - Mészáros Patrícia - Paluch Tibor: Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában

Mészáros - Paluch Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában Db Egyedszám Húsmennyiség (kg) Db % Egyedszám % Húsmennyiség (kg) % Gerinces 295 13 1318,5 98,7 76,5 100,0 Madárféle, puhatestű 4 4 0 1,3 23,5 0,0 Összesen 299 17 1318,5 100,0 100,0 100,0 Db Egyedszám Húsmennyiség (kg) Db % Egyedszám % Húsmennyiség (kg) % Háziállat 200 9 728,5 67,8 69,2 55,3 Vadállat 95 4 590 32,2 30,8 44,7 Összesen 295 13 1318,5 100,0 100,0 100,0 Db Egyedszám Húsmennyiség (kg) Db % Egyedszám % Húsmennyiség (kg) % Háziállat 200 9 728,5 39,7 52,9 55,3 Vadállat 95 4 590 18,8 23,5 44,7 Madárféle, puhatestű 4 4 0,0 0,8 23,5 0,0 Csonttöredék 205 40,7 Összesen 504 17 1318,5 100,0 100,0 100,0 Hunyadihalmi-csoport állatcsont maradványainak megoszlása (Patay 1979,49),de mára Bodrogkeresztúr-kultúra B fázisához köthető leletanyagokban is megje­lenik, igaz, minden jel arra mutat, hogy ott még nem válik általánossá (Patay 1987,113; Patay 2005, 99). Mindazonáltal a csipkézett peremű fazekak perem fölé emelkedő korongos vég­ződésű füllel (5. kép 1) elsősorban a Laznany csoporthoz köthető leletanyag domináns elemei a kerámiaanyagnak (Kalicz 1980, 47; Patay 2005,99), de a Hunyadihalom-kultúra telepein is kis számban előfordulnak (Tiszalúc-Sarkad; Patay 2005, 99, Taf. 28,10). A plasztikus díszítések közül lécdíszítést csupán egy enyhén kihajló, vége felé elvékonyo­dó, lekerekített peremű edény peremtöredéken lehetett megfigyelni. A lécdíszítés a perem alatt húzódik (5. kép 8). Maga a lécdíszítés már a Bodrogkeresztúr-kultúra B fázisában megjelent, de a Hunyadihalom-kultúrában is folytatódott a használata (Patay 2008, 25). Összesen 1 darab átfúrt bütyök és 2 átfú- ratlan ovális alakú bütyök található meg a le­letanyagban (3. tábla 10-12). Hasonló darabok a Bodrogkesztúr-kultúra mindkét fázisához tartozó telepeken és a Hunyadihalom-kultúra telepein is előfordultak. Az egyik átfúratlan bütyök egy alacsony, nyomott gömbös edény töredékéhez tartozott, amehyhez hasonló kialakí­tás Tiszalúc-Sarkadról (Patay 2005, Taf. 15,14.) szintén ismert. Továbbá az edény megemelését szolgáló 2 darab szalagfül töredéke (4. kép 13; 5. kép 10) is előkerült. A Hunyadihalom-kultúrában tendencia továb­bá, hogy a karcolt díszek aránya egyre csökken, majd megszűnik (Bognár-Kutzián 1972,204.). Hiánya vizsgált lelőhelyen arra utal, hogy a lelő­hely fiatalabb, mint a bodrogkeresztúri kultúra. Összességében elmondható tehát, hogy a kerámiatipológiai jegyei, azok stílusa bár számos a Bodrogkeresztúr-kultúrában meg­szokott elemeket hordoznak, közelebb állnak a Hunyadihalom-kultúrában megfigyelt voná­sokhoz. Ezért a szóban forgó leletanyagot inkább a Hunyadihalom-kultúrához köthetjük. A kerámialeletek mellett előkerült állatcson­tok alapján megállapítható, hogy a háziállatok (szarvasmarha, juh/kecske, sertés, kutya) do­minanciája volt megfigyelhető a vadállatokkal szemben. A puhatestűek közül festőkagyló fordult elő. A lelőhelyen előkerült háziállatok összetétele jól beleillik a középső rézkor eddig vizsgált fauna összetételébe. A hunyadihalmi leletanyag egy, a Bodrogkeresztúr-kultúrából továbbfejlő­dött, azt követő, ugyanakkor a Boleráz cso­portot megelőző kultúra hagyatéka (Patay 1987, 91). Az elterjedési területe lefedi a ko­rábbi Bodrogkeresztúr-kultúra területét, igaz 29

Next

/
Thumbnails
Contents