A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
A SOKOLDALÚ MÓRA... EMLÉKÜLÉS MÓRA FERENC TISZTELETÉRE - Somogyvári Ágnes: Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson
Somogyvári Ágnes Móra Ferenc régészeti feltárása 1931-ben Szabadszálláson Bár egy nemzedékkel Móra előtt járt, alakja rokon volt Móráéval. Széles látókörű, nagy műveltségű, jogi végzettségű ember volt, akit foglalkoztatott népének múltja, a millennium idején indította el régészeti kutatásait, honfoglalókat keresve. Kapcsolatot tartott korának jeles kutatóival, itt több érintkezési pontja is van Mórával. Ő is kapcsolatban állt Posta Bélával, de Hampel Józseffel - Móra az egyetemen az ő görög művészetről tartott előadásait hallgatta [Móra 1932) - és Márton Lajossal is. Néprajzi érdeklődése, különösen a bugaci pásztorélet iránti érdeklődése késztette arra, hogy Madarassy Lászlót néprajzi gyűjtéssel bízza meg. Évente több alkalommal, még polgármestersége idején is rendszeresen vezetett ásatásokat.(SoMOGYVÁRl2013) Volt egy famulusa, Kovács Lajos [mint Móránál Kotormány János), akit hivatalszolgaként emlegetnek az iratokban, majd egy idő múlva, a múzeum megalapítása után ez az elnevezés múzeumi laboránsra változott, aki rendszeresen kiment Kadával az ásatásokra, illetve ő volt az, aki felderítette előre a terepet. És végül még egy hasonlóság Kada és Móra között, Kada is írt, bár közel sem olyan tehetséggel, mint Móra. Színdarabjai, regénye, főleg a bugaci pásztorok életéhez kötődő elbeszélései mára elfelejtődtek, az is igaz, hogy ezek a munkák nem többek, mint egy jó íráskészséggel megáldott ember munkái. Tehát ez a Mórával oly sokban rokon ember 1906-ban kapott értesítést arról, hogy Szabadszálláson Kulcsár Lajos tanyáján díszes bronz lándzsa került elő. Valószínű, hogy ezt a lándzsát vitte Kecskemétre Madarassy László. A híradás nagyon szűkszavú, mindössze annyit írtak róla, hogy 1906. augusztus 26-án Kulcsár Lajos földjén helyszínelésre került sor.5 Valószínű, hogy Kada Elek a szemle során nem tapasztalhatott semmi olyan jelenséget, ami régészeti feltárásra késztette volna. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy ekkor már túl volt a vatyapusztai nagy urnatemető feltárásán, ahol ugyanennek a bronzkori kultúrának 365 sírját tárta fel. [Kada 1909) Még egyszer fordul elő Szabadszállás neve a múzeumi iratokban, 1910-ben, amikor is augusztus 16-án újra helyszíneltek a területen. Valószínű, hogy ismét sírok kerülhettek elő, mert néhány nap 5 BKML VIII. 703. AKecskeméti Városi Könyvtárés Múzeum iratai 1906. 93-97. múlva, 22-én és 23-án sort kerítettek feltárásra is. Ennek a feltárásnak írásos dokumentumai nem maradtak fenn, a beszámolónál csupán annyi megjegyzés olvasható, hogy az ásatás csekély eredménnyel zárult.6 Az ekkor behozott leletek ma már nincsenek meg, elpusztultak a II. világháború végén a kecskeméti múzeum anyagának nagy részével együtt. Visszatérve az 1931. évi Móra-féle feltáráshoz, Kulcsár Lajos elmondása szerint a kétszer újjáépített tanyaépületnél és a felásott udvarnál is mindenütt nagy urnákat és embercsontokat találtak bronzokkal. A tanya Ny-ra néző végében megmaradt még egy gyepes, 200 D-nyi terület, ahonnét kb. 25-30 sír már előkerült, Móra úgy gondolta, hogy ezen a területen kb. 50 sír lehetett. Az edények közül, azokat, amik felszedhetőek voltak, a polgári iskolába vitték. Ezeket az edényeket Csánky László tanár Mórának ajánlotta fel. Mivel az érintett területen egykor kocsiút is volt, ezért Móra nem számított arra, hogy jó állapotban lévő urnákat talál. Véleménye az volt, hogy a temető nagyobb és gazdagabb része már elpusztult. Az 1931. szeptember 9. és 11. közötti három napos ásatás során összesen 17 sírt tártak fel. Az eredményeket tekintve Móra feltételezése beigazolódott. Az urnák nagyon rossz állapotban voltak, több még a felszedés előtt szétesett vagy megsemmisült. A 17 feltárt sírból végül is 13-ból került elő jobb-rosszabb állapotban megmaradt leletanyag, míg négy sírból nem tudták a leleteket felszedni. Móra Ferenc az ásatást dokumentálta, oly módon, hogy megfigyeléseit az említett noteszbe jegyezte föl és mindegyik sírról a helyszínen vázlatos rajzot is készített, valamint mindenütt jelezte az előkerült leleteket is. [3. kép) Rajz készült azokról a sírokról is, amelyeknél a leletanyag nem volt fölszedhető. Próbálta megfigyelni a temetkezés rendszerét, de a „többszörös turkálás" miatt erre nem volt lehetősége. Annyit tudott megállapítani, hogy a temető mintegy száz m-es csíkban húzódhatott fel a helyiek által Ürgehalomnak nevezett kiemelkedésre és tekintélyes hosszúságban húzódott lefelé. Az urnák előkerülésének mélységét mindenütt 30-35 cm-re tette, a sírfészkek 6 1910 279
