A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Mészáros Patrícia - Paluch Tibor: Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában
Mészáros - Paluch Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában került elő. A meghatározható állatcsontok alapján az objektum háziállatokhoz (szarvasmarha, juh/ kecske) köthető maradványokat tartalmazott. 24. OBNR/24. SNR (2. tábla 8): Átm.: 283 cm, m.: 124 cm. Nagyméretű, kör alakú .gödör. Falai függőlegesek alja egyenes, a közepe felé lejt. É-i irányba kissé tojásdadszerűen megnyúlik. Leletek:161. Szürke színű, feketére égett, apróra tört kerámiazúzalékkal és homokkal soványí- tott, magas csőtalpas tál talprészének töredéke (5. tábla 10), melynek az alja kissé kihajló. Az aljához és a tál részhez közel egy-egy sorban 3 apró kerek bütyök díszíti a talpat, ma.: 21,9 cm, V.: 1,1 cm, talpátm.: 12,8 cm. Az objektumból további 14 oldaltöredék és 21 meghatározható és 5 nem meghatározható állatcsont került elő. A meghatározható állatcsontok alapján az objektum háziállathoz (szarvasmarha) köthető maradványokat tartalmazott. 26. OBNR/26. SNR (2. tábla 9): Átm.: 106 cm, m.: 60 cm. Kör alakú, függőleges falú, egyenes aljú gödör. Az objektumból 5 oldaltöredék és 1 fenéktöredék, illetve 1 meghatározható és 13 nem meghatározható állatcsont került elő. A meghatározható állatcsont alapján a gödör háziállathoz (juh/kecske) köthető maradványt tartalmazott.17 A leletanyag értékelése A korszakra jellemző leletanyag jellegzetes és értékelhető darabjaita táblákon szereplő leletek alkotják, ezért részletes leírás csak ezekről készült. A fent leírtak alapján megállapíthatjuk, hogy Marosleién viszonylag kevés edényfajtát lehet meghatározni az előkerült kerámiatöredékek alapján. A leletanyag töredékessége és kevés volta miatt nehézkes a pontos edényformák meghatározása. A nagymértékű aprózódás magyarázható egyrészt a talajtani adottságokkal, de ez nem ad választ a töredékek típusa közötti különbségekre. A töredékekjelentős része ugyanis oldaltöredék, ezt követi a peremtöredékek száma és elenyésző az aljtöredékek aránya. A kerámiamaradványok ilyenfajta megoszlása nem számít kivételesnek. John Chapman és Bisserka Gaydarska foglalkozott részletesebben a régészeti leletegyüttesekben megjelenő edényrészek arányaival (Chapman 16 MFM Ő2010.8.356-368. 17 MFM Ő2010.8.324-329. 2000, 49-104; Chapman-Gaydarska 2006; Chapman et al. 2010, 222-223). Véleményük szerint az őskor általános jellegzetességének tartható, hogy a kerámiaanyag töredékes, bizonyos részek alul, míg mások felülreprezentáltak, és kevés a valóban kiegészíthető edény. A szerzők ezt a jelenséget az edények szándékos törésével, majd a töredékek tudatos térbeli deponálásával magyarázzák. A maroslelei lelőhely a Hunyadihalom-kultúra elterjedési területén belül található. Időbeli elhelyezése első ránézésre könnyűnek tűnik, mivel számos a Hunyadihalom-kultúrára jellemző vonás, edénytípus megtalálható a leletanyagban. Ilyen például a korongos tapadású fülek megléte, a lécdíszítés, a csipkézett perem kialakítása, behúzott vállú, tagolt nyakú enyhén kihajló peremű, hengeres oldalú edények jelenléte. Ugyanakkor számos elem hiányzik a leletanyagból, ami szintén ehhez a kultúrához köthető, mint például a karé- jos peremű lábas edények, a dudoros edényhas, lapos korongszerű bütykök, tovafutó spirális vonalköteg, pontsoros díszítés (Kalicz 1980,43, 47; Patay 1979, 48-49; Patay 1982, 110-111; Patay 2008, 32). Tovább árnyalja a képet, hogy a kerámiatöredékek alapján kapcsolat mutatható ki a Bodrogkesztúr-kultúrával is. Azaz számos olyan, hunyadihalomra jellemző stílusjegy, edénytípus is megtalálható a lelőhelyen, amely bodrogkeresztúri gyökerekkel rendelkezik. A leletek között leggyakrabban előforduló edénytípus az alacsony, függőleges nyakú, illetve a kissé kihajló peremű, gömbölyded vagy lekerekített kettős csonkakúpos testű edény töredékei. A nyak többnyire tagoltan illeszkedik az edény hasi részéhez (3. tábla 6,8-10; 5. tábla 1). A leletanyagban előfordulnak fül nélküli illetve olyan csészék, edények, amelyeken korongos végződésű fül köti össze a vállat a peremrésszel. A maroslelei anyagban egy kivételével ezek a korongos végződésű fülek mind a perem fölé emelkednek (3. tábla 8, 9; 5. tábla 1.). Ugyanakkor előfordul, hogy a hasi részen függőleges nyílású fül található, amelynek a két végződéséhez egy-egy ujjbenyo- mással kialakított korong csatlakozik (4. tábla 12). Sajnos egész edény nem került elő, de két esetben részben rekonstruálható ennek alakja. Bognár-Kutzián Ida a Hunyadihalom-kultúra 27
