A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Mészáros Patrícia - Paluch Tibor: Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában
Mészáros - Paluch Egy középső rézkori település részlete Maroslele határában van, ezért a „Békés-Csanádi-hát" elnevezés is megilleti. Jelenlegi felszínalaktani formája az Ős-Maros hordalék felhalmozó tevékenységének eredménye. A táj éghajlatában a tipikus alföldi klímajelleg mellett kimutatható az Erdélyi-szigethegység hatása is. Ez Magyarország napfényben leggazdagabb része. A terület egyik legfőbb éghajlati sajátossága a forró nyár, mely nemcsak a hőmérsékleti átlagokban, hanem az erős fölmelegedések gyakoriságában is kifejezésre jut. A csapadék mennyisége északnyugatról délkelet felé jelentősen növekszik, az átlagos évi csapadék a Maros-torkolatnál 580 mm-re emelkedik (Marosi-Szilárd 1969,147), de Makó térségében megközelíti a 600 mm-t. A lejtésviszonyoknak köszönhető, hogy a táj felépítésében meghatározó szerepe a déli peremen folyó Maros folyónak van. Ennek oka, hogy a Maros-kapu fekszik az Alföld keleti peremén a legmagasabban, s a Tisza mellékfolyói közül a legnagyobb a víz- és hordalékhozama (Marosi-Szilárd 1969,305; Andó 2002,89,105; Teplán 2003, 46). A Maros a törmelékkúpon legyezőszerűen teregette szét hordalékát. Ennek a hordalékkúpnak a palástja kb. 80-100 km-es sugarú félkörben terül szét az Alföld síkján (Marosi-Szilárd 1969, 301). Ezt a pliocénvé- gi-jelenkori hordalékkúpot a pleisztocén végén befedte a würmvégi lösz, majd utólag ebbe a vékony lösztakaróba kissé belevágódott a Maros és fattyúágai is (Láng 1960, 36). A Maros két legnagyobb fattyúága északon a Száraz-ér, délen pedigaz Aranka (Láng 1960,36). A folyószabályozás előtti Maros rendkívül bonyolult, szerteágazó erekkel, morotvákkal, mocsarakkal átszőtt vízrendszer volt (Andó 1993,102).4 A tágabb környezet szempontjából ugyan a Maros a legfontosabb folyóvíz, de a tárgyalt lelőhely életének mindennapjait a közeli Szárazér határozta meg. A Maros magyarországi vízgyűjtőjén, annak jobb partján voltak olyan természetes vízfolyások, melyek az emberi beavatkozások hatására ma már belvízelvezető csatornaként működnek. Az ősi, Arad felett kiszakadó Száraz-ér a Maros egykori medrét 4 Maroslele részletesebb földrajzi, környezeti és történeti leírására lásd: Paluch 2012,10-12. elfoglaló, kis esésű síkvidéki folyóvíz, amely a Maros hazai szakaszán az egyetlen jelentősebb mellékvíz volt (Márton 1914, 295). Ma a Marosból és a Zarándi-hegyek felől érkező külvizekből táplálkozó csatorna. A Száraz-ér vízrendszeréhez tartoztak a Porgány-, a Bogdány-, a Sulymos- és a Csíkos-erek (Paulovics 2003, 87-88). A vásárhelyiek, leleiek, földeákiak régen a Száraz-éren hajóztak le a Porgány-érbe, onnan a Porgány-fokon a Tiszába, amely már Szegedig vitte őket (RÁcz 2001, 43-44). Az első katonai felmérés vonatkozó térképlapján (1. tábla 3) a vizsgált területünket a Lelei-szik, Pana, Kis-Kövesd (a térképen Kövest), Büdös-tó, Porgány-torok történelmi földrajzi elnevezésű területek övezik.5 Ezek közül a Kis-Kövesd egy egykori pleisztocén övzátony rendszerben kialakult, kiszáradó szikes tó (Lelei-szik) lecsapoló medre. A Tisza-Maros összefolyásának köszönhetően maga a tágabb régió — egy színes ártéri környezettel jellemezhető terület — sajátos mikroklímával rendelkezett, amely a megtelepedésre egyedi körülményeket teremtett az őskor teljes időszakában. Az Alföld térségében meghatározó az alacsony és a magas ártér. Míg az alacsonyabb ártéri síkságok az állattenyésztés, a magasabbak a földművelés területei voltak. A rézkori objektumok és leletanyag leírása A Marosleién feltárt 10 gödör elszórtan, de két csoportot alkotva helyezkedett el a feltárt terület délnyugati részén (1. tábla 4-5).6 6. OBNR/6. SNR (2. tábla 1): Átm.: 199 cm, m.: 98 cm. Nagyméretű, kör alakú c/ödör. Oldalfalai enyhén íveltek, alja egyenes. Leletek:71. Vörösesbarna, helyenként világosbarna, belső oldalán barna, foltokban fekete, kopott, egyenetlen felületű, apróra tört kerámiazúzalékkal soványított, vízszintesen levágott peremű, rátett két oldalt benyomott bütyökkel díszített hordó alakú edény peremtöredékei (3. tábla 1). h.: 4,9-10,9 cm, v.: 0,8-11,1 cm. 2. Barna, kopott, sérült, egyenetlen felületű, apróra tört kerámiazúzalékkal 5 Col. XIX. Sec. 29. 6 A térképeket Zoltán Sándor Péter, a rajzokat Koncz Margit (mindkettő MFM] készítette, munkájukért fogadják köszönetünket. A cikket Patay Róbert lektorálta, akinek a hasznos észrevételeit köszönjük. 7 MFM Ő2010.8.1-19. 24
