A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
NÉPRAJZ - Mód László: Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében
Szüreti bálok és felvonulások Csongrádon a 19. század végén és a 20. század első felében Mód László „Szüreti szokásainkon végigtekintve, a régi magyar szüretnek csakugyan ez a Baksay Sándor által találóan meghatározott félig munka, félig ünnep jellege domborodik ki. Minthogy a szüret ideje egybeesik a tenyészet halódásával és minthogy a szüret a legtöbb helyen a külső gazdasági munkák végét is jelentette, ezért a szüret a nyártól való elbúcsúzkodás, olyan áldomásféle volt, amiben a magyar ember minden atyafiát, jó emberét részeltette, amikor meghívta szőlőjének szedéséhez, szüreti ebédjéhez vagy ünnepélyéhez.” E mondatokkal jellemezte az Ethnographia hasábjain Madarassy László a szőlőtermés betakarításához kapcsolódó, sokszínű hagyományokat, amelyek átfogó elemzése, a szokáselemek széleskörű elterjedésének magyarázata egyelőre még várat magára. (Madarassy 1929, 167] Jelen tanulmány sem vállalkozhat arra, hogy általános érvényű megállapításokat fogalmazzon meg, mivel nem áll rendelkezésünkre olyan forrásbázis, amelynek segítségével ez a célkitűzés maradéktalanul megvalósítható lenne. Elemzésem elsősorban arra keresi a választ, hogy Csongrádon miképpen jelentek meg, és váltak népszerű szórakozási alkalmakká a szüreti felvonulások és bálok, amelyek országszerte meglehetősen egységes képet mutattak a vizsgált időszakban, azaz a 20. század első felében. Összehasonlítás céljából a kutatásba bevontam olyan településeket (Mindszent, Szentes] is, ahol a filoxéravész pusztításának köszönhetően a szőlő- és borgazdálkodás jelentős mértékben háttérbe szorult, de a szüreti mulatságok éppen olyan gyorsan elterjedtek, mint Csongrád térségében. Tanulmányom bevezetőjében szeretném leszögezni azt, hogy az általam vizsgált jelenség teljes mértékben elkülönül a szőlő szedésétől, térben pedig egy-két mozzanatot leszámítva a termesztés helyszínétől, azaz a szőlőföldtől. Tisztában vagyok ugyanakkor azzal, hogy a vizsgált téma viselet-, illetve tánctörténeti vonatkozásaival is számolnunk kell,1 amelyeket a jövőben remélhetőleg újabb kutatások tisztázhatnak majd részletekbe menően. A kutatás eredményei különböző típusú források elemzésén alapulnak, amelyek közül kitüntetett jelentőséggel bírnak a helyi sajtótermékekben (Csongrád: Csongrádi Újság, Csongrádi Lap, Tiszavidék; Mindszent: Mindszenti Lap; Szentes: Alföldi Újság, Szentesi Lap, Szentes és Vidéke] megjelent tudósítások.1 2 Ennek az a kézenfekvő magyarázata, hogy a szüreti bálok, illetve felvonulások megszervezését és lebonyolítását felvállaló egyesületek, társadalmi csoportok iratai az esetek döntő többségében nem maradtak fent,3 az újságokban közzétett beszámolók viszont részletesen tájékoztatták az olvasóközönséget az eseményekről. Sajátos 1 Kavecsánszki Máté 2014-ben megvédett doktori értekezésében elemezte a szürethez kapcsolódó mulatságokat, amelyekben a társadalmi különbségek is tükröződhettek. Az általa vizsgált észak-bihari településeken a második világháború után a művelődési házak felépülésével a szabadtéri táncolás gyakorlata fokozatosan megszűnt, mivel az alkalmakat zárt térben kezdték megrendezni. Bihardiószeg vonatkozásában a témával Dánielsz Endre foglalkozott önálló tanulmányban. (Dánielsz 1993, 167-176; Kavecsánszki 2014,100-101] 2 A kutatás során felhasznált sajtóorgánumok a Szentesi Lap (1872), illetve az Alföldi Újság (1918) kivételével az 1880-as, 1890-es, illetve az 1900-as évek elejétől jelentek meg. 3 KivételtképezezalólaCsongrádiSzőlősgazdákEgyesülete, illetve a Bokrosparti-Gyójai Olvasógazdakör, amelyeknek az iratai értékes adalékokkal szolgálnak a téma kutatása során. Magyar Nemzeti Levéltár Csongrád Megyei Levéltár Csongrádi Levéltára (a továbbiakban: MNL CsML CsL] X. 110. Csongrádi Szőlősgazdák Egyesületének iratai; Tari László Múzeum adattára 91.14.1. 247
