A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára
Fári Irén Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára A lakás másik két szobája a különnemű, felnőtt gyerekeké volt. A fiúk szobájában a berendezés következő volt a leltár szerint: két ágy (az egyik vas}, két íróasztal, egy asztal három székkel, két etagere (nyitott polcos állványbútor} és két függöny, réz karnissal. A lányszoba, amit két fénykép is megörökített, (7-8. kép} szintén praktikumra törekedett: egy sezlon, varrógép, kis asztalka négy székkel, egy íróasztal, pianínó, egy szekrény és a család kis vaskasszája volt benne a leltár szerint. A varrógép általában a legkötöttebb berendezésű, leginkább hagyományőrző helyiségben, a szülői hálószobában szokott lenni a házhoz járó varrónő részére (Peterdi 2005,45}, a zongora, pianínó pedig vagy a szalonban, vagy a szalon után a legreprezentatívabb helyiségben, az ebédlőben. A bútorösszetétel többfunkciós helyiséget, kombinált szobát jelez. A fényképek tanúsága szerint a lányszobát art deco-s ülőgarnitúrával rendezték be, az akkori legfrissebb divat szerint. A két világháború közötti modern bútorokat minden bizonnyal a nagylánnyá serdült Margit kapta. Ezek már nem Erdélyből magukkal hozott berendezési darabok, hanem helyi beszerzés lehet. Az egyik képen az ülőbútorokat virágos mintás, karton védőhuzat takarja. Ez a szokás a biedermeier idején, lokálisan az angol lakás- kultúrában jelent meg, de még az arisztokrácia kastélyaiban is elterjedt. A leltárban szereplő íróasztal tulajdonképpen írószekrény, üveges felső résszel, lehajtható írólappal, az egyik képen Buday Margit (Baba} ül előtte. A lányszobák másik jellegzetes bútordarabja, a fehére festett toalett asztalka a két ablak közti keskeny fal elé került, fölötte miniatűr tálas, mellette festett népi ládika látható. A népművészeti tárgyak és a szövött népi iparművészeti szőnyeg a korszak divatján túl a család érdeklődését jelzi a népművészet és a szülőföld, Erdély iránt. Buday György aktívan részvett a Szegedi Fiatalok Művészeti Kollégiuma néven működő egyetemista falukutató mozgalomban, fametszeteivel adták ki a Szegedi Kis Kalendáriumot, 1935-ben megjelent a Székely népballadák című, metszeteivel illusztrált kötete és az Ortutay Gyulával közösen jegyzett Nyíri és rétközi parasztmesék. Buday Margit szobájában nemcsak a bútorok, hanem az üresen hagyott szobaközép is követi a korszerű lakberendezési elveket. A képeken látszik, hogy a vékony csipkefüggöny két nagy ablakot takar, és az egyik ablak alatt a központi fűtés radiátora is föltűnik. A pianínó széle éppen csak sejthető a képek jobb alsó sarkában. A két utóbbi szoba egyszerű lakószoba a felnőtt gyerekek használatára. Az értelmiségi lét sajátos szükségleteit szolgálták a családtagok külön íróasztalai, a könyvszekrény és a könyvespolcokon található, 400 db-ot számláló, különféle tudományos könyv. Ez a könyvtár volt az öt szobás lakás legértékesebb vagyontárgya, 800 pengőre becsülte a leltár. A drága, 500 pengős pianínót megelőzi a 10 festmény együttesen 600 pengős értékkel. A „családi ezüstöt" a leltár „Drágaság” rovatában találjuk, a 35 darabos étkészlet 50 P-t ért, annyit, ameny- nyit a 6 személyes (hiányos} ebédlő szerviz. A lakás berendezésén és hat részvényen (180 P értékű} kívül más ingó és ingatlan vagyona nem volt, az egyetemi fizetésén kívül más jövedelemmel nem rendelkezett Buday Árpád, így a magas társadalmi állása nem jelentette azt, hogy a vagyonosok közé tartozott. A vagyon és státus összefüggésére világít rá a Magyar Nemzeti Bank Hitelinformációs jelentése Schwartz Jenő ügyvéd esetében (1940}. A minősítés szerint az ügyfél egyike a legképzettebb ügyvédeknek, jó forgalmú irodával. Jelentős pereket vezetett különböző bíróságok előtt. Ternes megyei erdőbirtokát a megszállás következtében elvesztette. „Négy szobás, társadalmi állásának megfelelően berendezett lakásában lévő bútorain kívül más ingó vagyonról nem tudunk.” Irodájának jövedelméből él, „azonban nem ismerik vagyonosnak.”18 Vagyis a négy szobás lakás egy ügyvéd esetében nem a vagyonosság jele, hanem a kötelezően elvárt szint. Ugyanez volt az elvárás az egyetemi tanár esetében is. Az életmódkutatás egyik megközelítési lehetősége a jövedelemszerkezet és a fogyasztás vizsgálata. Pogány Ágnes Budapest népességének egyes jellegadó rétegeit statisztikai módszerekkel hasonlította össze, hogy a munkabérek 18 MOL Z 19. 27 d. 206
