A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Fári Irén: Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára
Fári Irén Polgári lakáskultúra a két világháború között. Buday Árpád egyetemi tanár hagyatéki leltára 3.kép: A Buday család 1927-ben ablak két szárnyát padlóig érő csipkefüggöny, közepét mintás vitrázs fedi. Az egyetemi tanár apa a szorosan sarokba tolt íróasztalánál ül, közvetlenül mellette a szalongarnitúra díványa kapott helyet, a horgolt csipketerítős kisasztallal. Felnőtt fiai: a 20 éves jogászhallgató György olvas, mellette öccse, a 19 éves Kálmán ül. Szemben velük az édesanya fotelje előtt a 10 éves Margit és a 8 éves Árpád ül. A szőnyegek szinte teljesen beborítják a padlót. A zsúfoltság arra utal, hogy egy nagyobb lakás berendezései tárgyai kerültek egy szobába egymás mellé, vagy kisebb alapterületű szobába kellett a meglévő berendezést elhelyezni. Mivel új építésű házról van szó, ez a föltételezés helytállónak tűnik. A család létszáma, és a felnőtté váló különnemű gyerekek is indokolttá tették a legalább négy szoba szükségességét. Egy korabeli újsághír rávilágít, hogy a háború utáni Szegeden milyen társadalmi rétegek igényelték, és tudták megfizetni a háromszobás vagy annál nagyobb lakást. A város központjában, a frissen elkészült Fogadalmi templom szomszédságában, a Templom téri városi bérház lakói között értelmiségieket, állami és városi köztisztviselőket találunk: nyugalmazott polgármester helyettes, miniszteri osztálytanácsos, kántor, törvényszéki bíró, tábornok, királyi ügyész, építész, társadalombiztosítási főtanácsos lakott három szobás lakásban. Sajnos, a család létszámát egyik esetben sem ismerjük, mint ahogy a négyszobás lakásban lakó postaigazgató, rendőrtanácsos és egyetemi tanár családjáét sem.9 De, mint a budapesti polgári otthonok kutatója megállapította: „kivált a középosztály felsőbb régióiban már nincs szoros összefüggés a lakás mérete és a családháztartás tagjainak száma között” (Gyáni 1999,127). Összehasonlításul idézhetjük Winter Géza kefegyári igazgató101933-ban keletkezett hagyatéki 9 A lakók, tekintettel a válságra, lakbérmérséklést kértek, kivéve Menyhárt Gáspár egyetemi tanárt, aki a legdrágább, I. emeleti négyszobás lakásban lakott. Az ő lakásának évi bére 2200 P volt. Szintenként feljebb olcsóbb volt a lakhatás, a II. emeleten, a szintén a négyszobás lakás 2000 P, a 111. emeleti csak 1800 pengőbe került. A háromszobás I emeleti lakás bére 1700 P, a II. emeleti 1600 P, a III. emeleti 1500 P volt. (Délmagyarország 1931. november 19., 3.j 10 A Winter A. és Társa Első Mechanikai Kefegyár Rt.-t 1883-ban alapították. Munkáslétszáma 100 fő körül volt (Fári 2014,185-190). 199
