A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Lajkó Orsolya: Feneette műemlék, a kis zsuzsu. Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról
Feneette műemlék, a kis zsuzsu Beszámoló a szegedi Dóm téren végzett régészeti munkáról Lajkó Orsolya 2 014 júniusa és decembere között, a Móra Ferenc Múzeum, régészeti megfigyeléssel egybekötött feltáró munkát végzett Szeged belvárosában, a Dóm téren (1. tába 1). A régészeti beavatkozás a Szeged - Csanádi Egyházmegye beruházásában megvalósuló, a Dóm tér - Fogadalmi templom és a Dömötör-torony átalakítása, felújítása, a templom újra hasznosuló előlépcső alatti térsorának kivitelezési munkáihoz kapcsolódott. A tervek alapján a Fogadalmi templom főbejárata előtti részen, a templom és a Dömötör-torony közötti területen, a térszint alatt egy látogatóközpontot építenek. A tér, ahol kutattunk régóta ismert régészeti lelőhely. Itt állt egykor a város egyik legrégebbi egyházi épülete a Szt. Demeter plébániatemplom, amelynek harangja mára tatárjáráskorjajveszékelt az Úristenhez (Móra 1936,87). A templom ma is látható középkori maradványa az eredeti helyén és formájában helyreállított Dömötör-torony. Történeti háttér, előzmények Szeged eredetileg vízjárta, mocsaras, folyó menti terület. A város három nagyobb és több kisebb egymástól független szigetszerű kiemelkedésen terültei (Reizner 1899-1900,1. 30-31; Szegfű 1983,243). A három nagyobb sziget közül, a történelem folyamán a középső volt a leghangsúlyosabb, amelyre a középkori vár és a vártól délre elterülő, annak kiszolgálására települt lakókörzet, az ún. váralja (suburbium) települt; a 16. századtól Palánknak nevezett városrész. A suburbiumban két hosszanti, észak-déli irányú, a vár déli kapuját, a piacteret (Lathran) a város déli, Alsóvárosra nyíló kijáratával összekötő, egykori főutca a Nagy (ma: Oskola) és az ívben kanyarodó Szent Demeter utca (ma: Dóm tér, Révai utca) futott (blazovich 2014,7). Az utcák által közrezárt téren állt a Szt. Demeter templom. Ez a tér évszázadok óta Szeged város meghatározó szakrális, kulturális központja; folyamatos átalakítások, építkezések színhelye. Ez a kis folt a maradandóság tere. Azt nem lehet mondani, hogy változatlan volt minden változásban. De minden változásban megmaradt annak, aminek a városalapító ősök szánták. A szegedi föld szent helyének, amelyet híd kötött össze az éggel (Móra 1936, 153). A történetiségéhez közvetlenül kapcsolódó szakrális célú templombővítések és -bontások sora, a belvárost érintő fejlesztések, építkezések, az 1879. évi nagyárvíz pusztító katasztrófája, majd a város újjáépítése, a terület folyamatos bolygatását eredményezték. A nagyárvíz utáni első városrekonstrukciós terv a belvárosi átépítések részeként egy monumentális katolikus templom építését tűzte ki célul. Helyszínül az akkori Templom téren álló Szt. Demeter templom telkét és környékét jelölték ki. Bár a városvezetés döntése ellen többen tiltakoztak, az 1907. évi közgyűlési határozat a templom elbontása mellett döntött. Mindez szakaszosan történt, az új templom felépüléséig, a részben már elbontotta csonka templomban miséztek (délmagyarország 1913. április 10, 3; 1913. szeptember 6,3). A Fogadalmi templom alapkövét 1914. június 21-én tették le (délmagyarország 1914. június 23,2), de az építkezés vontatottan haladt. Nyolc évig állt egymás mellett a téren a régi és az új csonka templom (1. kép). A még álló barokk templomrészt 1925-ben bontották el. Móra Ferenc, a városi múzeum 169
