A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2015., Új folyam 2. (Szeged, 2015)
RÉGÉSZET - Tóth Anikó: Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei
Tóth Anikó Apátfalva - Nagyút-dűlő késő szarmata telep és temető állatcsont leletei (26%) - juh/kecske (23%) - ló (12%). A csontanyag anatómiai megoszlására a fej, törzs és a húsos végtag régió csontjainak túlsúlya jellemző. A gazdasági haszonállat maradványok 35%-a tartozott a magas húsértékű6 törzs és húsos végtag régióhoz. A leletek fele a fejrégió (koponya, fog) részét képezte. Kisebb számban (15%) pedig a száraz végtag régió és a terminális régió csontjai fordultak elő.7 Ez utóbbiak száma a juh/kecske, sertés maradványok esetében alacsony, a szarvasmarha és a ló esetében azonban magasabb, ami teljesebb vázakra és esetlegesen a vizsgált helyhez kötődő levágásra utalnak. A leletek Uerpmann-féle (Uerpmann 1973) húsminőség vizsgálata alapján a magas és közepes húsértékű csontok együttese meghaladja az alacsonyabb húsértékűekét (3- 4. táblázat). A vizsgált állatmaradványok a településen élők táplálkozási igényének kielégítését és akár kereskedelmi célokat is szolgálhattak. Ezt támasztja alá, hogy a három legfontosabb háziállat egyedszám vizsgálata során az aduit, másodlagos és tenyésztési célokat is szolgáló példányok száma magas. A biometriai paraméterek felvételére alkalmas leletek száma 587 db. Ebből 29 db lelet volt alkalmas az adott egyed marmagasságának becslésére (5-9. táblázatok). A testméret vizsgálatok alapján a szarvasmarha és ló egyedek egyaránt a Duna-Tisza közén és a Tiszántúlon lévő településeken jellemző típusok (Bökönyi 1988; Gál 2010; Vörös 1993). A szarvasmarha egyedek zömmel közepes testméretű példányok voltak. A lovak magassága a kicsi, alacsony (juvenilis) és közepes (aduit) méretek körül csoportosul hasonlóan az alacsonyabb szarmata lovakhoz (Vörös 1993. 50.). A vadászatra utaló állatcsontok száma csekélynek mutatkozik, környezetjelző értékűek. Antropogén és környezeti hatásokként számos lelet kiemelhető (szarvasmarha radius, tibia és pelvis vágott, keresztbe tört). Nagyszámú csont volt égett, kalcinálódott. Ezek a maradványok elsősorban konyhahulladékok tárolására alkalmas gödrökhöz kapcsolódtak. Néhány objektumból ló és szarvasmarha metacarpus - metatarsus (kéz- és lábközép) csontokból készített csonteszköz kezdeményei (csiszolt) kerültek elő. Patológiás elváltozások alig voltak jellemzőek. A 191. gödör kutya radius proximalis vége tört, majd gyógyult. A ló maradványok között több elváltozást figyeltem meg, a 288. gödör ló első ujjpercének mindkét oldalán csontkinövés látható. A Kárpát-medence újabb késő szarmata állatcsont leletanyagának megismerése lehetőséget ad az eredmények összehasonlítására, igaz egyértelműen a késő szarmata, 4-5. századhoz köthető publikált állattani vizsgálatok száma kicsi, felgyűjtésükajövő feladata. Az 1-5. századig lakott Kiskundorozsma-Nagyszék (M5 Nr. 34. 26/72) lelőhely főbb háziállat maradványainak megoszlása hasonlóságot mutat a vizsgált lelőhelyhez (Pintye - Sóskúti - Wilhelm 2004; Tóth 2014). 6 Uerpmann-féle húsminőség kategóriák (Vörös 2007] 7 Kretzoi-féle testrégió vizsgálat (Kretzoi 1968. 230; Vörös 2007] 162
