A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)

RÉGÉSZET - Sóskúti Kornél - Sz. Wilhelm Gábor: Felgyő-kettőshalmi-dűlőben (20/77, Nr. 85. lelőhely] feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga

Sóskúti - Sz. Wilhelm Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga században működő kapcsolatrendszer egy har­madik szakasznak tekinthető. Az első perió­dus az ún. tartományi kereskedelem időszaka, amikor főként a szomszédos provinciák anyaga jut el a helyi népességhez. Ez a fázis nagyjá­ból a markomann háborúk végéig tart, tehát megfelel a felgyői első - az alacsony számban jelenlévő pannoniai szürke kerámiával, festett és pecsételt díszű edényekkel körvonalazható - megtelepedési periódusnak (Felgyő-A). A szar­mata leletek közül ehhez az időrendi fázishoz sorolhatóak a vaskori előképekre visszavezet­hető kerámiaformák (pl: „dák” csésze, élesen kihajló peremű, kónikus testű tálak). A következő időszak a birodalmi kereske­delem fázisa, amikor is a közeli tartományok áruit a Birodalom nyugati részéről behozott termékek kezdik kiszorítani a piacról. Ez a szakasz a 2. század végétől egészen a 3. szá­zad utolsó harmadáig tart. Az Antoninus és Severus kori terra sigillaták alapján a Felgyő- Kettőshalmi-dűlőben feltárt szarmata telepü­lésrészleten ez a lelőhely második és egyben legintenzívebb fázisa (Felgyő-B). A tömeges méretekben előforduló festett kerámia-, terra sigillata- és amphoraleletek a telep virágzá­sának és élénk kereskedelmi kapcsolatainak kiteljesedését tanúsítják a periódusban. Úgy tűnik, hogy a festett edények egy kis része már a terra sigillata importot követően érkezik, a 3. század végén, talán a 3-4. század fordulóján. A felgyői településen tapasztaltak nem erősí­tik meg feltétlenül, hogy a 3. században a távoli provinciákból érkező import teljesen kiszorí­totta volna a szomszédos tartományok áruit, de az biztos, hogy jelentős mennyiségű terra sigillata és amphora került ekkor a szarmata Barbaricumba. A lelőhelyen a szarmata megtelepedés végső szakasza a 4. század utolsó harmadá­nak, az 5. század első felének időszaka, a késő szarmata periódus prehunkori és Attila-kori fázisa. A római leletanyag formájában - a késő római import 4. századi ismételt élénkülésé­nek eredményeként - ennek emlékei a mázas edényekben találhatóak meg. Előfordulásuk a korábbi periódusokhoz képest elenyésző mér­tékű, amely mennyiségileg a Barbaricumban tapasztalható tendenciáknak felel meg. A késő római mázas edények kíséretében előforduló, késői jellegű besimított figurális mintájú tálak, nyomottgömbös testű korsóformák, csillámos- szemcsés anyagú lassúkorongon készített faze­kak is a település legkésőbbi fázisához sorolha­tóak (Felgyő-C). A településrészleten előkerült római lelet­anyag vizsgálatakor a természetföldrajzi adottságokat is szükséges figyelembe venni. A lelőhely a római tartományoktól viszony­lag távol, a centrális Barbaricum területén helyezkedik el. A környékén haladt az Aquin­cumból Parthiscumon keresztül, a Tisza és Maros mentén vezető útszakasz, valamint az Intercisából, a csongrádi átkelőhelyen keresztül Daciába tartó feltételezett útvonal is (kőhegyi 1972; balla-tóth 1968, 125). A Barbaricumon belül a szűkebb régió egy központi szerepű hely, a Csongrádnál lévő tiszai átkelőhely közelében található (kőhegyi 1972, 107-108). Feltételezhetően itt helyez­kedhetett el Ptolemaios térképéről ismert egyik kora szarmata központ (vaday 2003), melynek a vonzáskörzetében éltek a Felgyőn feltárt szarmata település lakosai, kihasználva a közeli kereskedelmi utak és a korabeli köz­pont adta - római import mennyiségében is jól nyomon követhető - előnyeit. 76

Next

/
Thumbnails
Contents