A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Sóskúti Kornél - Sz. Wilhelm Gábor: Felgyő-kettőshalmi-dűlőben (20/77, Nr. 85. lelőhely] feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga
Sóskúti - Sz. Wilhelm Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga a lelőhelyről előkerült töredékek késő római időszak típusai közé sorolhatóak. A mázas kerámia két időszakban fordul elő az alföldi szarmata lelőhelyeken. Az egyik a 2. századi leletkörökhöz kapcsolható, a másik a 4-5. századi leletegyüttesekhez. Az előbbi, korai időszak mázas edényei egy ritka leletcsoportot alkotnak. Telepeken (pl.: Kiskundo- rozsma-Nagyszék II.)11 és temetkezésekben egyaránt előfordulnak (juhász 1994, 16). Az utóbbi - késő római - időszakhoz kapcsolható mázas edények csoportja a 4. századi kapcsolatrendszerek tárgyi emlékei közé sorolhatóak (gabler-vaday 1986,67-69; vaday 1998,107). Jellegzetes településeken (vaday 1985, 1. kép 1), ritkább temetkezésekben (istvanovits- kulcsár 1995, 13). Egyéb leletek A lelőhelyen előkerült fémleletek száma a településásatásokon megszokott tendenciának megfelelően alacsony. Ezek a szarmata településeken általánosan előforduló ékszerek, viseleti elemek voltak, a fém használati tárgyak száma csekély. Valamennyi darab bontás során, objektumok betöltéséből került elő, a humuszban elhelyezkedő, a település járószintjeihez kapcsolódó szórványokról információnk nincsen.11 12 Fibulák A viseleti tárgyak közül a korszakban a legáltalánosabb lelettípus a fibula. A leletanyagban mindösszesen két római darab szerepel.13 Mind a két, eltérő típushoz tartozó ruhakapcsoló tű 11 A töredék a Móra Ferenc Múzeum gyűjteményében található. Ltsz.: 2002.1.1-18955. 12 A feltárási munkálatokhoz műszeres leletfelderítés nem kapcsolódott. Az azóta tapasztalt eredmények alapján ez jelentős eredményekkel gazdagíthatta volna az előkerülő leletanyagot. 13 Ezeken kívül mindössze egy szarmata, aláhajlított lábú darab fordult elő a lelőhely településanyagában. töredékes, mindegyiknek a tűje, vagy a tű egy részlete hiányzott. Az egygombos, tagolt fejű, erősprofilú fibula (15. kép 7) teste finoman kidolgozott. A tűszerkezete vasból készült, erősen elkorrodálódott. Hasonló darabok megjelenése és gyors elterjedése az 1. századra tehető, virágzásuk egészen a 2. század közepéig tartott. Különféle, változatos típusai kedveltek voltak, elterjedésük széleskörű az egész Birodalomban és az alföldi szarmata Barbaricumban is (patek 1942, 21-26). A főtípus korai változatai a legkorábbi, kereskedelem útján szarmatákhoz került fibu- latípusként tartható számon (vaday 1989, 76). A felgyői darab jellegzetessége széles, téglalap alakú tűtartó. A Szolnok megyei szarmata leletanyag vizsgálata alapján ez a korábbi és az Alföldön ritkábban előforduló darabok közé tartozik (vaday 1989, 77). A darabok forgalmazásának időszaka viszonylag jól adatolt, egyes lelőhelyek esetében fontos szerepük van a keltezésben. Keltező értékét bizonytalanná teszi, hogy a forma egyes típusait nem csak római tartományokban készítették, hanem provinciális termékeket mintául használva, szarmata mesterek is lemásolták azokat. Erre szolgál bizonyítékul a Tisza- földvár-Téglagyár lelőhelyen feltárt ötvösműhelyben talált néhány öntőforma (vaday 2005, 17. kép 1). A Felgyőn előkerült darab finom megmunkálású, - a szarmata gyártmányú daraboknál előforduló - öntési hibák nem találhatóak felületén, ezért valószínűleg provinciális termék volt. A másik római fibula egy gondosan megmunkált, díszített rugótokos térdfibula (Almgren 245., Böhme 21. típus) (15. kép 8). A széles rugószerkezetet eltakaró és védő, félkörös keresztmetszetű fejrészt egy, a testtel egybeöntött rugótok képezi. A felületén található díszítést mind a két oldalon egymással párhuzamos, „V” alakban összetartó vonalak képezik. Az egyik oldalon három, a másikon négy. A kengyele trapéz keresztmetszetű. A darabon szintén nem látszódnak öntési hibák, valószínűleg ez is római gyártmány volt. Ennek a fibulának 74
