A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve 2014., Új folyam 1. (Szeged, 2014)
RÉGÉSZET - Sóskúti Kornél - Sz. Wilhelm Gábor: Felgyő-kettőshalmi-dűlőben (20/77, Nr. 85. lelőhely] feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga
Sóskúti - Sz. Wilhelm Felgyő-Kettőshalmi-dűlőben feltárt szarmata településrészlet római eredetű leletanyaga mellett egyéb táltípusokon kívül jelentősebb számú korsó is megtalálható. A legkorábbi megjelenésüket területünkön a szürke, fényes festésű, jó minőségű pecsételt tálak jelzik, melyek a Kr. u. 2. század elejétől keltezhetőek. Az anyag nagy része ennél fiatalabb, úgy tűnik, hogy a terra sigillaták beáramlásával párhuzamosan, a kereskedelmi kapcsolatok virágzó korszakában, a 2. század végén, 3. század első felében érkeztek a római kereskedők árujaként az Alföldre. A 3. század második felére jellemző, gyengébb minőségű, világos narancs- sárga bevonatos edények már valószínű, hogy a sigillaták beáramlásának megszűnésével, a 3. század utolsó harmadtól érkezhettek a területre. Amphora A Felgyő-Kettőshalmi-dűlő lelőhelyen előkerült római importleletek között egyik legnagyobb mennyiségben az amphoratöredékek fordulnak elő. A töredékek jelentős része kisebb nagyobb edényoldal, kevés a tipológiai besorolásokhoz alkalmas perem-, fenék-, fül- vagy megfelelő nyak-, illetve válltöredék. A lelőhelyen összesen 132 objektum betöltéséből 143 tétel (226 db töredék) került elő. A töredékek területi szóródása a szarmata település egész felszínén megfigyelhető volt (18. kép 1). A töredékekből egész edény nem volt összeállítható, de több esetben rekonst- ruálhatónak bizonyult a forma (10. kép 1; 11. kép 3). A darabok között csak öt peremtöredék fordult elő, (12. kép 1-3, 6-7), a fülek és a fül- csonkos töredékek alapján azonban minimum 9-10 edénnyel lehet számolni (10. kép 1; 11. kép 1-2; 12. kép 4-5, 8-9; 13. kép 1-2, 4, 7). Ezek közül egyetlen olyan példány van, ahol az edény mindkét füle, közel teljes mértékben előkerült (10. kép 1). Az edények száma valószínűleg ettől magasabb volt, de pontos meny- nyiségük megállapítása nem lehetséges sem makroszkopikus sem mikroszkopikus vizsgálatokkal, hiszen egyes edényeken belül másmás régiókban (perem, nyak, alj, fül) más-más szerkezetű nyersanyag-összetétel is lehetséges. Az amphoraleletek között kiemelkedő a 2026. objektumból előkerült, lekopott és lecsiszolt, kerek végződésű aljtöredék (13. kép 3). Az alföldi szarmata lelőhelyek anyagában ez az első ismert amphorafenék. A felgyői leletanyagban előforduló ampho- ratípus jellegzetessége, hogy a felülete a válltól vagy a hastól indulva sok esetben egészen az edény aljáig erőteljes vagy lapos bordákkal tagolt (10. kép 1). A bordázott felületet sárga, vagy fehér engobbal vonták be. Az alapanyagot finom szemcsés homokkal valamint apróra zúzott mészkővel soványították és magas hőfokon égették ki. Az edények - nagy méretük ellenére - a legtöbb esetben vékony falúak, szállításukra és mozgatásukra a nyakrészből induló és vállra támaszkodó fülek, valamint a csúcsos aljkialakítás szolgált. A lelőhelyeken talált edények pontos tipológiai besorolása több esetben biztosnak tűnik a perem-, nyak-, és válltöredékek alapján szerkeszthető formák segítségével, a jellegzetes jegyek alapján a Zeeszt 90-es típushoz tartoznak (Zeeszt 1960, 36. t. 90). Az amphorák ezen válfaját a Fekete-tenger környékén dolgozó műhelyekben készítették és innen szállították az edényekben a bort és az olajat (kelemen 1993, 46, dyczek 2001, 182- 183). A műhelyek kisugárzása a 2-3. század folyamán vált dominánssá Moesiában és Daciában (bjelajac 1996, 53; popilian 1976, 41). Az edénytípus megtalálható a pannoniai lelőhelyeken is (kelemen 1993; hárshegyi 2004). Az alföldi szarmata leletanyag vizsgálata során már a korábbi kutatás is ismertetett néhány darabot, többek között Törökszentmik- lós, Surján (vaday 1989, 284-285; Kát. 414), Gyoma 133. (vaday 1996, Fig. 84. 13), Szeg- vár-Oromdűlő (istvanovits-lőrinczy-pintye 2005, 18. kép 5), Kiskunfélegyháza-Pap-dűlő (sóskúti 2005, 248-249) településekről, előfordulásuk értelmezése és értékelése viszont nem kapott elég hangsúlyt. Az eddigi gyűjtés számos új lelőhelyet térképezett fel, melyből megmutatkozik az amphorák - többi római 72
